Szerencsehozó tárgyakat készített a kézműves játszóház közönsége a debreceni Józsai Közösségi Házban. A szerencsehozó tárgyak - amulettek, szerencsekövek, kabalák - különböző technikával kisgyermekek részvételével készültek. A fotók a játszóházi tevékenységet mutatják be.
Közeli fotók a zsiráfról a kifutóban a Nagyerdei Kultúrparkban. A zsiráf (Giraffa camelopardalis) Afrikában élő párosujjú patás emlősállat, a legmagasabb és leghosszabb nyakú szárazföldi élőlény. A szavannák lakója az ókortól kezdve kedvelt attrakció volt – Rómában először Julius Caesar mutatott be zsiráfokat az amfiteátrumi játékokon – és ma is népszerű szafarikon és állatkertekben. A debreceni Nagyerdő védett varázslatos fái közé megálmodott kert 1958 májusa óta várja vendégeit. A vidéki kertek sorában elsőként alapított kert az elmúlt évtizedek alatt szervesen beépült a város és az erdő életébe.
Fénykép. Pingvinek testközelből a Nagyerdei Kultúrparkban. A pingvinek különös testalkatú madarak. Gyakori lakói az állatkerteknek. A debreceni Nagyerdőben található kert 1958 májusa óta várja vendégeit. A vidéki kertek sorában elsőként alapított kert az elmúlt évtizedek alatt szervesen beépült a város és az erdő életébe.
A képen sárközi szőttes terítő látható 1976-ból, mely megtekinthető a Hagyományok Házában, Budapesten. A Sárköz eredetileg a Duna két átellenes partján elterülő szomszédos táj összefoglaló elnevezése volt, a Duna nemcsak földrajzi, hanem néprajzi választóvonallá is vált az idők folyamán. A néprajzi kutatások Sárközként általában a Tolnai megyei területre utalnak, mely a következő öt községet foglalja magában: Alsónyék, Báta, Decs, Őcsény és Sárpilis. A Sárközben sajátos és egyéni, minden más magyar szőttestől jól megkülönböztethető, magas fokú szövőművészet alakult ki. Az alapanyagokat maguk termelték meg, készítették ki és dolgozták fel. A különböző minőségű fehér pamut- és kendervásznak mellett színeset is szőttek. A régi sárközi hímes szőttesek egyszerűbbek, túlnyomóan piros csíkozásúak. A sajátosan sárközi jelleget az egyszerű selymek (ripsz) piros csíkjainak finom feltagolása adta, a felület ritmikus felosztása piros, esetleg kék mintasorokkal.
A képen Páduai Szent Antal Missziós naptára látható 1930-ból. A naptárakkal a napok egymásutánját rendszerezzük, általában a Nap és a Hold mozgásán és fázisváltozásán alapuló módon. Az emberi történelem során különféle rendszereket alakított ki az ember az idő ilyen formájú számlálásának, gyakran az adott társadalom vallási rendszere határozta, határozza meg. A nyomtatványt a Magyar Ferences Könyvtárban őrzik.
