Magyar történelmi fogalomtár I. Kötet A-K. A Gondolat Kiadó jelentette meg ezt a kétkötetes művet 1989-ben, Budapesten. Szerkesztő: Bán PÉter. A Magyar történelmi fogalomtár szerkesztője és szerzői arra a feladatra vállalkoztak, hogy a pontosabb megértés segédeszközeként összegyűjtsék a magyar történelem forrásaiban felbukkanó, illetve a történettudomány szakszókincsébe tartozó fogalmakat, s azok magyarázatát adják. Tudomásunk szerint a magyar történettudomány ilyen kézikönyv összeállítására még nem vállalkozott.
Romsics Ignác: Clio bűvöletében. Magyar történetírás a 19-20. században - nemzetközi kitekintéssel. A magyar történetírás közel ezeréves múltra tekinthet vissza. A magyar ősgeszta vagy őskrónika amely nem maradt fenn a 11. század második felében, Anonymus Gesta Hungarorum című műve pedig a 12. és a 13. század fordulóján keletkezett. A múlt különböző fejleményeiről és aspektusairól azóta egyre többen és egyre szakszerűbben számoltak be könyvek, tanulmányok és nem utolsósorban forráskiadványok formájában. Romsics Ignác új könyve e gazdag hagyomány utolsó, ún. szaktudományos fázisáról nyújt sokoldalú áttekintést. A különböző 19. és 20. századi irányzatok, iskolák és egyéni teljesítmények bemutatása mellett részletesen foglalkozik a történetírás intézményi hátterével, időről időre megújuló fórumaival és persze vitáival. A magyar történetírás fejlődésének háttereként a nemzetközi, elsősorban az európai történetírás főbb irányzatait, alkotóit és fontos műveit is tárgyalja. A szerző elemzését hasznosan egészítik ki az 1867-es kiegyezés és az 1989-90-es rendszerváltás közötti időszakban keletkezett legfontosabb történetírói programok, hitvallások, nyilatkozatok és beszámolók, valamint a 18. század vége óta élt legjelesebb és/vagy legbefolyásosabb magyar történészek lexikonszerű életrajzai. A munka nemcsak a felsőfokú történelemoktatás szakirodalmi feltételeit javítja, hanem a magyar történetírás és történetpolitikai gondolkodás múltja iránt érdeklődő értelmiségiek figyelmére is méltán számíthat. A könyv 2011-ben jelent meg Budapesten, az Osiris Kiadó gondozásában.
Révész János (1863-1933) a 19. századi társadalmi-, vallási szokásokat és a mindennapi családi élet menetét mutatja be. Az író hétköznapi emberek elbeszéléseivel, versrészletekkel színesíti meg a művet, kitér az akkori házasodási, szórakozási szokásokra, valamint a gondolkodásmódra. A könyvet 1892-ben adták ki Nagybányán.
A Gestapo Magyarországon: A terror és a rablás történetéből
Leírás
Szita Szabolcs könyve az első kísérlet a német Titkos Államrendőrség magyarországi történetének összefoglalására. A szerző áttekinti a hitleri birodalom biztonsági szerveinek kiépítését, a titkosrendőrség hatalmának kiterjesztését. Bemutatja, hogy a Gestapo eredményesen épített a besúgókra, a feljelentések garmadájára, de a fizikai és lelki erőszak minden válfajára is. Bizonyítható, hogy a Gestapo Magyarország német megszállása előtt is dolgozott magyar földön. Ügynökhálózatában a magyar társadalom számos rétegéből tudott besúgókat szervezni, de bizton számíthatott a német birodalmi állampolgárokra, a hitleri rezsimmel rokonszenvező német ajkúak titkos vagy nyílt támogatására is. A német titkosrendőrség Magyarország 1944. március 19-i német megszállása után ezreket vett őrizetbe, a legtöbbjüket előre elkészített listák alapján. A terror mellett a Gestapo a rablást is gyakorlottan végezte, de a zsarolás szintén a német terrorszervezetek apparátusának fegyvertárába tartozott: a Gestapo valóságos emberkereskedelmet folytatott. A legnagyobb fogás a magyar iparmágnás családok kifosztása volt. Az olvasó képet kap a Hain Péter vezette magyar Gestapo tevékenységéről, a megfélemlítésen alapult rablások sorozatáról is. A kötet az egyéb új kutatási eredmények mellett bemutatja az eddig feldolgozatlan komáromi kiszállítások menetét és módszerét. A könyvet 2002-ben adták ki Budapesten.
Ormos Mária ebben a könyvben Magyarország sorsát vizsgálja 1914-1945-ig. Azt fürkészi, hogy a magyar történelmet remény és kétségbeesés, függetlenség és elesettség, demokrácia és diktatúra, viszonylagos fejlődés és visszaesés kíséretében milyen erők hajtották. Mennyiben szőtték sorsuk szálait maguk a magyarok, illetve mennyiben határozta meg e történelmet a földrajzi helyzet és a térségbe behatoló nagyhatalmi érdek és politika? Meddig terjedt a kiszolgáltatottság, és hol kezdődött, miben állt a magyarok felelőssége saját történelmükért? Úgy tűnik, hogy egy ilyesfajta összefoglalást lehetővé tesznek, sőt úgyszólván megkövetelnek azok az utolsó 10-15 évben elért tudományos eredmények, amelyeket a magyar történészek felmutattak. A szerző nem tudományos feldolgozást kínál a t. Olvasónak, hanem egy érthető áttekintést minden érdeklődőnek, és elsősorban a hazai és a nem hazai történelemtanároknak, diákoknak, egyetemistáknak. A könyvet 1998-ban adták ki Debrecenben.
