Általános

Cím

Őskori szalacskai gránitkő golyó

Leírás

„A Balatoni Múzeum szakemberei őskorinak tartják ezt a 3D-ben is „gurítható” kőgolyót, ami a sümegi Darnay múzeumból került Keszthelyre. Az amatőr régész és gyűjtő vaskereskedőről már többször írtunk, de azt is megtudhatjuk, hogy ő miért is helyezte el a gyűjteményében ezt a követ. Ami nyilván több, mint egy hegyi patakok által gömbölyűre koptatott kavics, mivel ezen esetben nem is került volna be a jó szemű Darnay kincsei közé. Már csak alapanyaga, a gránit is elképzelhetetlenné teszi ezt a patakos történetet, hiszen a folyóvizek által görgetett kavicsok általában kvarc és a kvarcit alapú üledékes kőzetből vannak. A gránit pedig a gyémánt után a legkeményebb kő, a megszilárdult magmából álló gránitból van a földkéreg java. Három fő összetevője a kvarc, a plagioklász és a káliföldpát. Ez utóbbi adja a gránit színét, a csillámok pedig a különlegességét. Magyarországon a Mecsek (Mórágy) – Sárköz (Bátaszék) – Szekszárd vonalban van belőle a legtöbb. Bátaapátiban ebbe a kőzetbe fúrták bele az atomhulladék tárolót, amúgy pedig leginkább a sírkövesek használják manapság. De nem is ez a lényeg, hanem a golyóbis lelőhelye, a Somogy megyei Nagyberkitől 3 kilométerre lévő Szalacska hegy, ahová a kelták építettek egy remek, két szintes földvárat. (Ezekből jócskán találunk a Dunántúlon a Pécs melletti Jakab-hegytől Balatonföldváron ás egészen a Sopron környéki magaslatokig.) A szalacskaiban fémöntő és pénzverő műhely is működött úgy Krisztus előtt 500 körül. A környék halomsírjairól is nevezetes, a lelőhely híre eljutott Sümegre, Darnay Kálmánhoz is, aki nem volt rest, 120 kilométert utazott és meg is ásatta a várhegyet. Itt bukkant erre a nem igazán szabályos golyóra is, ami talán egy parittyával felfegyverkezett harcos muníciós bőrzsákjában helyezkedett el valamikor. Az amatőr régész Darnay minden esetre magával vitte, amikor hazaindult a kellemes vakációról. Ami azért is lehetett kellemes, mert a környék lakossága szőlőhegyként hasznosította a területet, amin a mai napig kiváló olaszrizlingek és kékfrankosok teremnek. Hogy a zöld veltelinikről és zweigeltekről már ne is beszéljek.” (Pálffy Lajos: Mire volt jó ez a golyó?) http://mandarchiv.hu/cikk/5421/Mire_volt_jo_ez_a_golyo

Kompetencia

Évfolyam

Matematikai kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Természettudományos és technikai kompetencia

Általános

Cím

Népvándorlás kori (Keszthely-kultúra, VII. század) fenékpusztai aranyozott ezüst korongfibula

Leírás

„Azon persze el lehet vitatkozni, hogy egyáltalán tekinthető-e a magyar kultúrkincs részének egy Fenékpusztán talált, 7. századi fibula. Az biztos, hogy legalább annyi közünk volt a rómaiak által Valcumnak nevezett városhoz, hogy vélhetően a honfoglaló magyarok tették végképp a földdel egyenlővé. Valcum 400x400 méteres, 44 kerek tornyos erődjét még a rómaiak húzták fel, a város két forgalmas római út – az adriai Aquleiából Óbudára, és a Pécsről Szombathelyre tartó – kereszteződésében épült fel, és élt makacsul tovább a népvándorlás viharai közepette is. A rómaiaktól a hunok foglalták el, majd jöttek a keleti gótok, akiknek egyik királya, Thiudimer beleülve a készbe, itt ütötte fel sátorfáját. Később az avarok keresztény telepeseket hoztak ide, hogy fenntartsák a város kézműiparát és kereskedelmét. Mondhatni tehát, hogy a 4. századi római alapítástól egészen a magyarok bejöveteléig romanizált, antik kultúrájú lakosság élt a város falai között. A lassan 150 éves régészeti feltárások során az erőd déli fala mellett bukkantak az évszázadokon keresztül használt temetőre, ami jelenleg magántulajdonban lévő szántók alatt húzódik meg maradék kincseivel és csontjaival. Mert találtak kincset itt a régészek bőven, hiszen Pannónia gazdag tartomány volt, a keresztutakon fekvő városok pedig mindig is tehetős polgárok lakhelyei voltak. Így kerülhetett elő a temetőben folytatott feltárások során az a sok arany és ezüst ékszer, a római köpenyeket, tunikákat összekapcsoló fibuláktól kezdve a gyűrűkön, karpereceken és fülbevalókon át a nyakláncokig. A Balatoni Múzeum munkatársai által 3D-ben digitalizált, 3,9 centiméter átmérőjű, 9 mm vastag, korong alakú ezüst fibula azért is érdekes számunkra, mert képmezőjében egy aranyozott pálmaágas virágvasárnapi jelenetet láthatunk. Mivel a régészek a 7. századra datálják, vélhetően az avarok által betelepített keresztény segédnépesség egyik tagjával együtt lett eltemetve és pihent ott 1960-ig. Talán egy jámbor asszony tunikáját fogta valaha vállánál össze.” (Pálffy Lajos: Jámbor asszony fibulája) http://mandarchiv.hu/cikk/3547/Jambor_asszony_fibulaja

Kompetencia

Évfolyam

Matematikai kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Általános

Cím

Szigligeti bronz pecsétgyűrű a XVII. századból II.

Leírás

„Nem, biztos, hogy nem egy szigligeti várkapitány ujját ékítette ez az egyszerű bronz gyűrű, amit most a keszthelyi Balatoni Múzeum jóvoltából 3D-ben is tanulmányozhatunk a MaNDA adatbázisában. A múzeum szakemberei által a 17. századra datált ékszer akár vitéz kapitányok tulajdona is lehetett volna, de tóti Lengyel János, vagy leszármazottai, és a vár élén utódai, Boldizsár és Gáspár nem szorultak arra, hogy bronz gyűrűt húzzanak az ujjukra. A szigligeti várat a pannonhalmi bencés apát építette a tatárjárás után, de még IV. Béla szemet vetett rá és 1262-ben visszavette a birtokot a szerzetesektől. Több tulajdonosváltás után, a török idők kezdetén a híres Török Bálint kapta meg I. Ferdinándtól, csak előbb ki kellett költöztetni belőle a Szapolyai Jánoshoz hű tóti Lengyel famíliát. Bálint úr hű embere Mártonfalvi Imre deák 1531-ben csellel elfoglalja a várat, aminek 21 évesen kapitánya is lesz. (1541-ben Buda alatt urával együtt török fogságba esik, de megszökik és Pápán vitézkedik tovább a gaz pogányok ellen. 1585-ös önéletírása ajánlott olvasmány a korszak szerelmeseinek.) Mártonfalvi után pedig ismét a tóti Lengyelek jelennek meg Szigligeten, akik már Bécsből kapják a zsoldot a legénység számára. A tallérok pedig vagy megérkeznek, vagy nem, de általában nem, így a környékbeli tóti Lengyel birtokok jövedelmét is a várra és az ott szolgáló emberekre kell fordítani. Mert a 25 lovas és a 100 gyalogos hópénze nem csekély összeg, de a századelőre esik a Bakáts Sándor által vezetett balatoni sajkások szigligeti táborozása is. A hanyatló félhold időszakában, 1630 körül már csak 12 huszár, 25 gyalogos és 1 tüzér tartozik a vár őrségéhez, akiknek 125 forint zsoldot kellene havonta kifizetni. A létszám 1671-re egy tisztre, 5 huszárra és 20 gyalogosra csökkent, Szigliget pedig ennek megfelelően elvesztette katonai jelentőségét, valamikor a század utolsó éveiben pedig villámcsapás következtében le is ég a sokat látott, már pusztuló épületegyüttes. Ami pedig a tűz után megmaradt, az Lipót császár rendeletére 1702-ben röpült a levegőbe. Kőhalom lett hát a büszke várból, ahogy a költő mondja, öreg király fején korhadt korona. A tóti Lengyelek leköltöztek a köveiből emelt kúriába, de ebből az építőanyagból készülnek el a vár alatti házak is. Hogy aztán e pecsételésre is alkalmas gyűrűt ki hordhatta ebben a véres évszázadban, azt nem lehet tudni. Az átmérőjéből következtetve férfiember lehetett, és az is biztos, hogy Darnay Kálmán gyűjteményéből került Keszthelyre.” (Pálffy Lajos: A szigligeti kapitány gyűrűje?)

Kompetencia

Évfolyam

Természettudományos és technikai

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Anyanyelvi kommunikáció

Általános

Cím

Szigligeti bronz pecsétgyűrű a XVII. századból I.

Leírás

„Nem, biztos, hogy nem egy szigligeti várkapitány ujját ékítette ez az egyszerű bronz gyűrű, amit most a keszthelyi Balatoni Múzeum jóvoltából 3D-ben is tanulmányozhatunk a MaNDA adatbázisában. A múzeum szakemberei által a 17. századra datált ékszer akár vitéz kapitányok tulajdona is lehetett volna, de tóti Lengyel János, vagy leszármazottai, és a vár élén utódai, Boldizsár és Gáspár nem szorultak arra, hogy bronz gyűrűt húzzanak az ujjukra. A szigligeti várat a pannonhalmi bencés apát építette a tatárjárás után, de még IV. Béla szemet vetett rá és 1262-ben visszavette a birtokot a szerzetesektől. Több tulajdonosváltás után, a török idők kezdetén a híres Török Bálint kapta meg I. Ferdinándtól, csak előbb ki kellett költöztetni belőle a Szapolyai Jánoshoz hű tóti Lengyel famíliát. Bálint úr hű embere Mártonfalvi Imre deák 1531-ben csellel elfoglalja a várat, aminek 21 évesen kapitánya is lesz. (1541-ben Buda alatt urával együtt török fogságba esik, de megszökik és Pápán vitézkedik tovább a gaz pogányok ellen. 1585-ös önéletírása ajánlott olvasmány a korszak szerelmeseinek.) Mártonfalvi után pedig ismét a tóti Lengyelek jelennek meg Szigligeten, akik már Bécsből kapják a zsoldot a legénység számára. A tallérok pedig vagy megérkeznek, vagy nem, de általában nem, így a környékbeli tóti Lengyel birtokok jövedelmét is a várra és az ott szolgáló emberekre kell fordítani. Mert a 25 lovas és a 100 gyalogos hópénze nem csekély összeg, de a századelőre esik a Bakáts Sándor által vezetett balatoni sajkások szigligeti táborozása is. A hanyatló félhold időszakában, 1630 körül már csak 12 huszár, 25 gyalogos és 1 tüzér tartozik a vár őrségéhez, akiknek 125 forint zsoldot kellene havonta kifizetni. A létszám 1671-re egy tisztre, 5 huszárra és 20 gyalogosra csökkent, Szigliget pedig ennek megfelelően elvesztette katonai jelentőségét, valamikor a század utolsó éveiben pedig villámcsapás következtében le is ég a sokat látott, már pusztuló épületegyüttes. Ami pedig a tűz után megmaradt, az Lipót császár rendeletére 1702-ben röpült a levegőbe. Kőhalom lett hát a büszke várból, ahogy a költő mondja, öreg király fején korhadt korona. A tóti Lengyelek leköltöztek a köveiből emelt kúriába, de ebből az építőanyagból készülnek el a vár alatti házak is. Hogy aztán e pecsételésre is alkalmas gyűrűt ki hordhatta ebben a véres évszázadban, azt nem lehet tudni. Az átmérőjéből következtetve férfiember lehetett, és az is biztos, hogy Darnay Kálmán gyűjteményéből került Keszthelyre.” (Pálffy Lajos: A szigligeti kapitány gyűrűje?)

Kompetencia

Évfolyam

Matematikai kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Természettudományos és technikai

Általános

Cím

Hollósy Simon: Zrínyi kirohanása

Leírás

A Hollósy Simon Zrínyi kirohanása című festményéről készült fotó a pécsi Csorba Győző Könyvtárban található. Az 1896-ban készült olajfestmény Szigetvár hősének, a várvédő kapitány Zrínyi Miklósnak kitörését örökíti meg az 1566-os török ostromkor. A festmény a szegedi Püspöki Gyűjtemény része.

Kompetencia

Műveltségi terület

Anyanyelvi kommunikáció