Általános

Cím

Karcagi ólommázas zöld pereckulacs Rákosi-címerrel (Kántor Sándor fazekasmester, 1954) - I.

Leírás

„Azok olyan évek voltak, az országos hírű fazekasmester sem tehetett másképp, ilyen munkáknak is ki kellett kerülnie a keze alól. Pedig a karcagi Kántor Sándor nem csak mestere, művésze is volt szakmájának. Nem is illendő dolog ezzel a túrkevei Finta Múzeum által 3D-ben digitalizált pereckulaccsal illusztrálni tudását. Ezzel inkább a kort lehet. A bekarcolt dátum alapján 1954-ben készült el ez az igényes kivitelű, 27 centiméter magas, 19 centi átmérőjű munka, talán jellegénél fogva nem is csak egy példányban. Talán éppen valamelyik helyi pártvezetőtől kapta a megrendelést ezekre a kulacsokra Kántor Sándor, hogy aztán április negyedike, vagy éppen november hetedike alkalmából valami jó kis nedűvel megtöltve egyik elvtárs átadhassa a másiknak. De ez már Kántor uramat talán nem is érdekelte, végtére is ő még a régi világban nevelkedett, 1894-ben született Karcagon, egy helyi mestertől, Ács Kovács Jánostól tanulta meg a szakmát. Dolgozott 1912-ben nem egészen egy évet a pécsi Zsolnay gyárban is, hogy aztán onnan Ungvárra menjen az Állami Agyagipari Szakiskola mesterképzőjére, ahol kitanulta a kályhásságot is. Ezután többek között Debrecenben és Kassán is tevékenykedett, a háború alatt hadiüzemekben kezdett, majd 1917-ben az olasz frontra került, majd karlövéssel a kórházba. Súlyos sebét végül a fővárosban gyógyítják meg, így nyithatja meg műhelyét 1920-ban Karcagon. Ahol négy év múlva már díszedényeket is készít, 1937-ben pedig kályhacsempéiért megkapja az ezüstkoszorús mesteri címet. Szívesen dolgozik más fazekascentrumok (Tiszafüred, Mezőcsát, Pásztó, Gyöngyös, Sárospatak) motívumkincsivel, az edényekre maga viszi fel a díszítéseket is – jobbára írókával. Nagyon szépen dolgozik, az elsők között kapja meg a Népművészet Mestere címet, egy évvel eme kulacs elkészítése előtt. 1958-ban pedig ő a Brüsszeli Világkiállítás egyik magyar sztárja a különleges, madarakat formázó cserepeivel. Meg is kapja a kiállítás nagydíját, 1978-ban pedig a Kossuth-díjat is. 1954-ben, amikor ez a pereckulacsot készítette, még nagy hatalma volt annak a címernek ott a közepén. Ugyan Sztálin már halott volt, Péter Gábort is bíróság elé állították, de Rákosi még tartotta magát és év végére már Nagy Imre fölé is kerekedett. Az 1953-as enyhülés után újra hideg szelek kezdtek fújdogálni, amit biztos lehetett érezni Karcagon is.” (Pálffy Lajos: A Kossuth-díjas fazekas és a Rákosi-címer) http://mandarchiv.hu/cikk/6374/A_Kossuthdijas-fazekas_es_a_Rakosicimer

Kompetencia

Évfolyam

Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Matematikai kompetencia

Általános

Cím

Karcagi ólommázas zöld pereckulacs Rákosi-címerrel (Kántor Sándor fazekasmester, 1954) - II.

Leírás

„Azok olyan évek voltak, az országos hírű fazekasmester sem tehetett másképp, ilyen munkáknak is ki kellett kerülnie a keze alól. Pedig a karcagi Kántor Sándor nem csak mestere, művésze is volt szakmájának. Nem is illendő dolog ezzel a túrkevei Finta Múzeum által 3D-ben digitalizált pereckulaccsal illusztrálni tudását. Ezzel inkább a kort lehet. A bekarcolt dátum alapján 1954-ben készült el ez az igényes kivitelű, 27 centiméter magas, 19 centi átmérőjű munka, talán jellegénél fogva nem is csak egy példányban. Talán éppen valamelyik helyi pártvezetőtől kapta a megrendelést ezekre a kulacsokra Kántor Sándor, hogy aztán április negyedike, vagy éppen november hetedike alkalmából valami jó kis nedűvel megtöltve egyik elvtárs átadhassa a másiknak. De ez már Kántor uramat talán nem is érdekelte, végtére is ő még a régi világban nevelkedett, 1894-ben született Karcagon, egy helyi mestertől, Ács Kovács Jánostól tanulta meg a szakmát. Dolgozott 1912-ben nem egészen egy évet a pécsi Zsolnay gyárban is, hogy aztán onnan Ungvárra menjen az Állami Agyagipari Szakiskola mesterképzőjére, ahol kitanulta a kályhásságot is. Ezután többek között Debrecenben és Kassán is tevékenykedett, a háború alatt hadiüzemekben kezdett, majd 1917-ben az olasz frontra került, majd karlövéssel a kórházba. Súlyos sebét végül a fővárosban gyógyítják meg, így nyithatja meg műhelyét 1920-ban Karcagon. Ahol négy év múlva már díszedényeket is készít, 1937-ben pedig kályhacsempéiért megkapja az ezüstkoszorús mesteri címet. Szívesen dolgozik más fazekascentrumok (Tiszafüred, Mezőcsát, Pásztó, Gyöngyös, Sárospatak) motívumkincsivel, az edényekre maga viszi fel a díszítéseket is – jobbára írókával. Nagyon szépen dolgozik, az elsők között kapja meg a Népművészet Mestere címet, egy évvel eme kulacs elkészítése előtt. 1958-ban pedig ő a Brüsszeli Világkiállítás egyik magyar sztárja a különleges, madarakat formázó cserepeivel. Meg is kapja a kiállítás nagydíját, 1978-ban pedig a Kossuth-díjat is. 1954-ben, amikor ez a pereckulacsot készítette, még nagy hatalma volt annak a címernek ott a közepén. Ugyan Sztálin már halott volt, Péter Gábort is bíróság elé állították, de Rákosi még tartotta magát és év végére már Nagy Imre fölé is kerekedett. Az 1953-as enyhülés után újra hideg szelek kezdtek fújdogálni, amit biztos lehetett érezni Karcagon is.” (Pálffy Lajos: A Kossuth-díjas fazekas és a Rákosi-címer) http://mandarchiv.hu/cikk/6374/A_Kossuthdijas-fazekas_es_a_Rakosicimer

Kompetencia

Évfolyam

Szociális és állampolgári kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Természettudományos és technikai kompetencia

Általános

Cím

Festett és domborműves Zsolnay-kulacs

Leírás

„Ebben azt hiszem egyetért velem mindenki. Az ilyen tárgyak születéséhez talán egy olyan kor is szükségeltetik, amely boldog, szereti a szépséget, nem fél a díszítésektől és nem utolsósorban kellően igényes magára és környezetére is. Magyarország talán azokban a bizonyos boldog békeévekben volt egy rövid ideig ebben a kegyelmi állapotban. Mi pedig a leírások mellett fennmaradt tárgyairól is, többek között erről a Balaton Múzeum munkatársai által 3D-ben digitalizált díszkulacsról is megállapíthatjuk, van még mit behoznunk. 1904 augusztusában, még a szüret előtt vonatra szállt a keszthelyi dalárda, pontosabban a Keszthelyi Iparosok Dalköre is, hogy megméresse magát a pécsi országos kórusversenyen. Gyümölcsérlelő augusztus volt, az urak könnyű nyári vászonöltönyben, girardi kalapban, fehér ruhás, kalapos, napernyős feleségükkel együtt utazhattak. Az elemózsia fedeles vesszőkosárban volt, amiből kikandikált a boros és szikvizes palackok nyaka is. Valahogy így lehet elképzelni ezt a régi vonatozást, majd pedig a fellépést a versenyen, melynek egyik, a Pécsi Polgári Kaszinó által felajánlott díja ez a 48 centiméter magas kulacs volt. Keszthelyen, a Festeticsek városában amúgy 1868. július elsején alakult az első dalárda, amit Klug József zenetanár vezetett. Az ipartestület 130 éve, 1885-ben jött létre, rá három évre pedig már működött a Keszthelyi Iparosok Dalköre. Ahová csak felvételi vizsga után lehetett bekerülni, a muzikális szakik legsikeresebb karnagya Dr. Lakatos Vince premontrei kanonok és gimnáziumi tanár (1908-ban a gyorsírást tanította) volt, aki 1895-től vezette az együttest. Valószínűleg ő utazott 1904. augusztus 14-én is a társulattal, hogy aztán az országos második helyre dirigálja a csapatot. (Vince atyának köszönhető a Helikon Ünnep centenáriumának a gondolata is, amit a Nagy Háború miatt végül is 1920 nyarán, 103 évvel az első Helikon Ünnep után tartottak meg.) A dalárda történetéhez az is hozzá tartozik, hogy 1919-ben a szigorú felvételin 18 iparos nem felelt meg. Ők, a botfülűek alapították meg aztán bánatukban a Petőfi Csárdában a piszkavasról elnevezett Sírhakli Dalárdát. A szigorú vizsgák, eljárások után beiktatott tagok azóta is minden évben a farsang farkán, húshagyó kedd környékén jönnek össze sok jó bor társaságában, a részletekről a keszthelyi ipartestület honlapján lehet olvasni.” (Pálffy Lajos: Ez egy nem akármilyen kulacs) http://mandarchiv.hu/cikk/5348/Ez_egy_nem_akarmilyen_kulacs https://www.yo utube.com/watch?v=QDzD6OJ7fFQ

Kompetencia

Évfolyam

Matematikai kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Általános

Cím

Badár Balázs (1855-1939) mezőtúri fazekasmester - népi iparművész helybeli hagyományokat és korai szecessziós motívumokat ötvöző alkotása

Leírás

Egy képeslap, melyet a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága adott ki 2004-ben. A színes fotográfián Badár Balázs mezőtúri fazekasmester - népi iparművész helybeli hagyományokat és korai szecessziós motívumokat ötvöző alkotása. Egy kerámia, amely rendhagyó formájával és különlegesen gazdag motívumú és színvilágú díszítésével megállít és szemlélődésre késztet. Egy műalkotás, amely felkelti az alkotója megismerése iránti érdeklődést. – Badár Balázs, a mezőtúri fazekasmester, aki Szappanos Imre korsósmesternél tanulta ki a szakmát, az 1870-es évektől készítette sajátos stílusú kerámiáit. 1911-ben iparművészeti iskolában Gróh István szakosztály vezető kezdeményezésére népi fazekasokat is bevontak a kerámia oktatásba. Mezőtúrról Badár Balázst is felhozatta Budapestre. Badár ezzel megalapozta hírnevét, Mezőtúr és az ország legismertebb népi fazekasának számított. Ez idő tájt népi kerámiait, a magyaros szecesszió stílusával ötvözi. „Vevőköre főleg az alföldi mezővárosok értelmisége, úri közönsége. Működése a magyar népi fazekasság válságos korszakára esik, műveivel magasabb társadalmi osztályok ízlésének akart megfelelni. Nagy hatással volt az Alföld fazekasságára. Edényeit bepecsételt mesterjellel látta el, több jelet használt.” (in: Magyar Néprajzi Lexikon) Műhelyében ismerkedett meg a fazekas mesterséggel, s lett leghíresebb tanítványa az ifjú Gorka Géza. A millenniumi kiállításon állami ezüstérmet nyert. 1932-ben művei válogatott anyagát a Stockholmi Múzeum szerezte meg. (kobzosBBL)

Kompetencia

Évfolyam

Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Anyanyelvi kommunikáció

Általános

Cím

Alsópáhoki kora vaskori égetett agyag pintadera töredéke (Hévízdomb I. , telep, temető)

Leírás

„Nem csigáznám tovább a kedves olvasót, pintaderának a kis pecsételő eszközöket nevezik a régészek, amikkel távoli eleink festéket vihettek fel saját testükre, vagy éppen a textíliáikra. Alkalomadtán ezeket a pecsételőket fel lehetett használni az anyagedények díszítésénél is, mégpedig úgy, hogy valamilyen ritmusban egyszerűen belenyomkodták őket a még nedves agyagba. ebből a Magyarországon ritkának számító leletből most a keszthelyi Balaton Múzeum jóvoltából járhatunk virtuálisan körül egyet. Azt is kell tudni, hogy több ilyen pecsételőt nem is találtak a környéken, csak ez az egyet Alsópáhoknál, ott ahol a 76-os főút Hévizet elkerülő szakaszát építették. Az ásatások 2009-ben zajlottak, és egy középső vaskori szkíta település mellett több római hódításhoz köthető lelet is előkerült a területen. A Krisztus előtt 6. századi falu lakói földet műveltek, amit a feltárt vermek és kemencék is alátámasztanak. Jelentős volt emellett a kézművesség is, amire a megtalált két kőből készült ékszer öntőforma is utal. A most vizsgált pintadera mellett a szintén ebből a korszakból származó kígyófibula a legjelentősebb lelet, amilyet legközelebb Szlovéniában találtak a régészek. A település római időkből származó sírjai is meglehetős gazdagságról tanúskodnak, amit alátámaszt a kelta arisztokráciára jellemző félbevágott disznófej sírmellékletek is. Az eredetileg négyszögletes, 4,8 centiméter magas, 1,7 centiméter széles és jelenleg 3,7 centi hosszú, homokkal kevert égetett agyagból formázott eszköz díszítése az ókori görögök által is használt meander sormintára, ornamentikára emlékeztet. Hogy aztán egykori készítője látott valahol ilyent, vagy magától jutott el eddig ősi, szögletes, ismétlődő, önmagába visszatérő, csigaszerű geometrikus díszítőmotívumig, azt persze nem lehet tudni. Minden esetre ő megformázta, a közösség pedig használta, ezért is törhetett el talán egy rossz mozdulat miatt, valamikor a Krisztus születése előtti századokban.” (Pálffy Lajos: Mi is az a pintadera?) http://mandarchiv.hu/cikk/4701/Mi_is_az_a_pintadera

Kompetencia

Évfolyam

Szociális és állampolgári kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség