Az 1918-ból származó karácsonyi üdvözlőlapot a szombathelyi Savaria Múzeum őrzi. 1996-ban kerültek a múzeum tulajdonába Mozsolics Amália (1910–1997) képeslapgyűjteményének válogatott darabjai, mintegy 995 példány. Legnagyobb részük édesanyja, Feszl Amália és majdani férje, Mozsolics István 1900-as évek elejéről induló levelezésének emlékei, melyek a korabeli ismerkedési, polgári udvarlási szokásokba is betekintést engednek.
A Balatoni Múzeum Kisgrafikai Gyűjteményben található linó metszeten kabóca dobol. Ex libris Dr. Sáringer Gyula, Andruskó Károly alkotása. A kabóca az ízeltlábúak törzsének rovarok osztályába tartozó hatlábú állat. „Az énekes kabócák szabályos dobfelszereléssel rendelkeznek, amelynek alapja két, vékony kitinhártya, a potrohuk tövén. Ezek fölött egy-egy fedő csüng, akár egy fél cintányér. A kabóca azonban sajátos módon nem a fedőket mozgatja, hanem a hártyákat hozza rezgésbe, egy vékony kitinpálcával, amely két, erős izommal áll összeköttetésben. Amikor a hártyákat megrezegteti, azok hozzáütődnek a fedelekhez, és zörgő, surrogó zajokat keltenek. Ezek önmagukban nem lennének különösebben hangosabbak, ám a természet ezúttal kiváló akusztikusként működött közre: a potrohuk üregei rezonálókészülékként jelentősen fölerősítik a »dobpergéseket«. Az énekes kabócák koncertnaptára szintén a tücsköktől való eltérést jelzi: míg azok rendesen, az esti órákban kezdik meg a programjaikat, a kabócák a napsütéses órákat tekintik a szórakoztatás idejének. Ez a szokásuk azonban gyakran veszélyt hozott rájuk: az ókorban például a görögök megfogták és ugyanúgy kalitkába zárták őket, ahogyan az énekes madarakat. Igaz, meg is becsülték őket, hiszen Athénban az arisztokrata nők fejdíszei közt aranyból készült kabóca is volt. A kínaiak szintén tartottak kabócákat, díszes kalitkákban. Érdekes, hogy már az ókorban észrevették: a muzsikálás a hímek specialitása.” (mimicsoda.hu)
A Balatoni Múzeum Kisgrafikai Gyűjteményben található linó metszeten bográcsban lévő hal látható, szájában borosüveg, mellette kés. Ex libris Andruskó Mihály, Andruskó Károly alkotása.
A debreceni MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központban található Kék Duna című olajfestmény Szőnyi István 1950-ben készült alkotása. Johann Strauss keringőjére gondolva a Duna „kéksége” a zeneszerző előtt és utána is számos művészt ihletett meg, és az állandósult szókapcsolat ma is vonzerővel bír. A Duna Magyarország leghosszabb folyója, 10 országon halad át, vízgyűjtő területe 7 további országot érint. Ezt sokan tudják. Ám a hozzá kapcsolt „kék” jelző máig tisztázatlan. Érdekes információkat tudunk meg a mandarchiv oldaláról a Duna kékségéről, melyet érdemes elolvasni annál is inkább, mert a mindannyiunk fülében csengő keringő dallama 2017-ben jubilál.
„Százötven éve, 1867. február 15-én mutatták be Bécsben ifjabb Johann Strauss azóta klasszikussá vált művét, a Kék Duna keringőt, amely annak ellenére is a közönség kedvencévé vált, hogy a folyó soha nem volt igazán kék, a mű eredeti változata pedig egy katonai vereséget elevenített fel. Az évfordulóra kiállítással emlékeznek az osztrák fővárosban, és emlékérmét is kibocsátottak.
A Kék Duna keringő megrendelésre készült, ráadásul kórusmű volt, az első, amelyet ifjabb Johann Strauss szerzett. A komponista később dolgozta át zenekari művé, amely aztán a bécsi bálok és a híres újévi koncert nélkülözhetetlen elemévé és Ausztria nem hivatalos himnuszává vált. Miért a címben a kék, amikor a folyó inkább zöld vagy ezüst színű? A kérdés még mindig megválaszolatlan – mondta az évforduló alkalmából a bécsi városi könyvtárban látható kiállítás kurátora, Thomas Aigner az AFP francia hírügynökségnek. Ifjabb Strauss talán a bajai születésű költő, Karl Isidor Beck (Beck Károly) soraiból, de az is lehet, hogy a Duna szabályozásának akkoriban aktuális terveiből merített ihletet.
Az biztos, hogy az eredeti változat a bécsi férfikórus számára íródott, de amikor átadta nekik a művet, az osztrákok nem voltak éppen keringőzős kedvükben: 1866. július 3-án a poroszok döntő vereséget mértek rájuk a königgrätzi csatában, a Habsburg-birodalom pedig lemondhatott arról szóló álmairól, hogy az ő vezetésével jön létre a német egység. Az országot sújtó bánat hatására a kórusmű szövegének szerzője, a rendőrhivatalnok Joseph Weyl félig szatirikus, félig siránkozó sorokat írt Strauss zenéjére. A szöveg sokkal inkább türközte a császári fővárosban uralkodó levert hangulatot, semmint Közép-Európa nagy folyójának szépségeit. Csak 1889-ben kerültek bele az oly kék és oly csillogó Dunáról szóló sorok. Sokáig élt a legenda, hogy az 1867. februári bemutató bukás volt, a történészek azonban cáfolták ezt. A bécsi premiert követően több kritikus is dicsérte a művet, egyikük – minden bizonnyal először a zenetörténetben – még a sláger szót is használta.
Világhódító útját az 1867-es párizsi világkiállításon, majd néhány hónappal később Londonban kezdte a mű, amelyet Strauss amerikai turnéja során, 1872-ben már kétezer fős zenekarnak és húszezer tagú kórusnak vezényelt. Egy évszázaddal később a világűrt is meghódította: Stanley Kubrick felhasználta a 2001: Űrodüsszeia című filmjéhez. Ifjabb Johann Strauss hozzávetőleg 500 keringőt komponált, a Kék Duna mégis kiemelkedik közülük. Hogy miért, arra Thomas Aigner szerint nincs egyértelmű válasz. A mű színvonala mellett a címnek is szerepe lehet ebben, amely a kurátor szerint kétségkívül hazafias, de nem túlságosan: egy örökkévaló Ausztriát idéz, emlékeket a Dunáról és egy utazásról Bécsbe. A Kék Duna keringő olyannyira eggyé vált Ausztriával, hogy 1945. április 27-én, a náci Németországtól való függetlenné váláskor – hivatalos himnusz híján – azt játszották a parlament előtt. Az Austrian Airlines gépein évek óta felcsendül felszálláskor és landoláskor, és a légitársaság örömére az utasok ragaszkodnak is hozzá”. (Az örökkévaló Ausztria keringője, mandarchiv)
A debreceni MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központban található Kék Duna című olajfestmény Szőnyi István 1950-ben készült alkotása. Johann Strauss keringőjére gondolva a Duna „kéksége” a zeneszerző előtt is, és utána is számos művészt ihletett meg, és az állandósult szókapcsolat ma is vonzerővel bír. A Duna Magyarország leghosszabb folyója, 10 országon halad át, vízgyűjtő területe 7 további országot érint. Ezt sokan tudják. Ám a hozzá kapcsolt „kék” jelző máig tisztázatlan. Érdekes információkat tudunk meg a mandarchiv oldaláról a Duna kékségéről, annál is inkább, mert a mindannyiunk fülében csengő keringő dallama 2017-ben jubilál. „Százötven éve, 1867. február 15-én mutatták be Bécsben ifjabb Johann Strauss azóta klasszikussá vált művét, a Kék Duna keringőt, amely annak ellenére is a közönség kedvencévé vált, hogy a folyó soha nem volt igazán kék, a mű eredeti változata pedig egy katonai vereséget elevenített fel. Az évfordulóra kiállítással emlékeznek az osztrák fővárosban, és emlékérmét is kibocsátottak. A Kék Duna keringő megrendelésre készült, ráadásul kórusmű volt, az első, amelyet ifjabb Johann Strauss szerzett. A komponista később dolgozta át zenekari művé, amely aztán a bécsi bálok és a híres újévi koncert nélkülözhetetlen elemévé és Ausztria nem hivatalos himnuszává vált. Miért a címben a kék, amikor a folyó inkább zöld vagy ezüst színű? A kérdés még mindig megválaszolatlan – mondta az évforduló alkalmából a bécsi városi könyvtárban látható kiállítás kurátora, Thomas Aigner az AFP francia hírügynökségnek. Ifjabb Strauss talán a bajai születésű költő, Karl Isidor Beck (Beck Károly) soraiból, de az is lehet, hogy a Duna szabályozásának akkoriban aktuális terveiből merített ihletet. Az biztos, hogy az eredeti változat a bécsi férfikórus számára íródott, de amikor átadta nekik a művet, az osztrákok nem voltak éppen keringőzős kedvükben: 1866. július 3-án a poroszok döntő vereséget mértek rájuk a königgrätzi csatában, a Habsburg-birodalom pedig lemondhatott arról szóló álmairól, hogy az ő vezetésével jön létre a német egység. Az országot sújtó bánat hatására a kórusmű szövegének szerzője, a rendőrhivatalnok Joseph Weyl félig szatirikus, félig siránkozó sorokat írt Strauss zenéjére. A szöveg sokkal inkább türközte a császári fővárosban uralkodó levert hangulatot, semmint Közép-Európa nagy folyójának szépségeit. Csak 1889-ben kerültek bele az oly kék és oly csillogó Dunáról szóló sorok. Sokáig élt a legenda, hogy az 1867. februári bemutató bukás volt, a történészek azonban cáfolták ezt. A bécsi premiert követően több kritikus is dicsérte a művet, egyikük – minden bizonnyal először a zenetörténetben – még a sláger szót is használta.
Világhódító útját az 1867-es párizsi világkiállításon, majd néhány hónappal később Londonban kezdte a mű, amelyet Strauss amerikai turnéja során, 1872-ben már kétezer fős zenekarnak és húszezer tagú kórusnak vezényelt. Egy évszázaddal később a világűrt is meghódította: Stanley Kubrick felhasználta a 2001: Űrodüsszeia című filmjéhez. Ifjabb Johann Strauss hozzávetőleg 500 keringőt komponált, a Kék Duna mégis kiemelkedik közülük. Hogy miért, arra Thomas Aigner szerint nincs egyértelmű válasz. A mű színvonala mellett a címnek is szerepe lehet ebben, amely a kurátor szerint kétségkívül hazafias, de nem túlságosan: egy örökkévaló Ausztriát idéz, emlékeket a Dunáról és egy utazásról Bécsbe. A Kék Duna keringő olyannyira eggyé vált Ausztriával, hogy 1945. április 27-én, a náci Németországtól való függetlenné váláskor – hivatalos himnusz híján – azt játszották a parlament előtt. Az Austrian Airlines gépein évek óta felcsendül felszálláskor és landoláskor, és a légitársaság örömére az utasok ragaszkodnak is hozzá”.
(Az örökkévaló Ausztria keringője, mandarchiv)
Kompetencia
Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
