Általános

Cím

Kályhakiállítás a Fruhmann-házban

Leírás

A Győrben található Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum honlapján a következőket olvashatjuk a hozzá tartozó Fruhmann-ház: Cserépkályha-történeti Kiállításról, amelyről a felvételek készültek. „Fruhmann Antal (1908–1987) győri kályhásmester végrendeletében lakóházát és műhelyét a város múzeumára hagyta. Az itt kialakított kályhamúzeum az országban egyedülálló. A jelentős kályhagyártási múlttal rendelkező Győrött a mára már eltűnt Mágner-, Dachauer-, Magyary- és Fruhmann-műhelyek emlékének felidézése, a győri kályhásság történetét bemutató, enteriőrszerűen berendezett kiállítótermek közvetlenül teszik átélhetővé minden korosztály számára az „otthon melege” kifejezést. A XX. század elején épült kályhásműhely eredeti állapotának megfelelően áll a látogató közönség rendelkezésére, míg a felújított lakóházban a kályhásmesterség győri történetét bemutató kiállítás tekinthető meg. A különálló pavilonban a múzeum — Fruhmann Antal által összegyűjtött, azóta is folyamatosan bővülő — kályhakollekciója kapott helyet. A három egymáshoz kapcsolódó kiállításból létrejövő múzeumegyüttes páratlan értékű gyűjteménye az egykoron virágzó magyarországi kályhás művészetnek. Mindezen túl a Fruhmann család hagyatékából olyan mennyiségű szerszám, mintadúc, katalógus stb. maradt fenn, hogy azok jelentősége indokolta az eredeti koncepció kibővítését. Így a műhely korábban kihasználatlan padlásterében egy — a kutatók számára hozzáférhető és jól használható — tanulmányi raktárt és oktatóteret alakítottunk ki. A megőrzött, illetve restaurált egykori fűtőberendezések — a letűnt idők művészettörténeti stíluskorszakainak lenyomataiként — a kályhás és fazekas mesterség művészi igényességét bizonyítják.”

Kompetencia

Műveltségi terület

Természettudományos és technikai kompetencia

Általános

Cím

Pán – pánsíp

Leírás

A pánsíp különböző hosszúságú és hangmagasságú ajaksípokból álló fúvós hangszer. Neve Pánra, a görög pásztoristenre utal. Ősi eredetű zeneszerszám, mely sokféle anyagból – üreges csontokból, terrakottából, kőből, nádszálakból, kifúrt fából stb. – készülhet. A világ számos táján ma is elterjedt hangszer: változatai Dél-Amerikában, Romániában, Észak-Olaszországban népi hangszerként használatosak, de megtalálhatóak sokfelé Afrikában, Ázsiában és Óceániában is. A képen látható pánsíp a kecskeméti Leskowsky Hangszergyűjteményben található.

Kompetencia

Műveltségi terület

A hatékony, önálló tanulás

Általános

Cím

Harangok

Leírás

A keszthelyi Balatoni Múzeum Fotótárban található felvételen harangszentelésre virágokkal és szalaggal feldíszített harangot láthatunk. „1456. június 29-én rendelte el III. Callixtus pápa a déli harangozást a templomokban, a Nándorfehérvár elleni török támadás kivédésére irányuló könyörgésként. A 13. század végén formálódott oszmán-török állam száz év alatt maga alá gyűrte Kis-Ázsiát, ezután a Balkánon kezdett terjeszkedni. (…) Az újjászervezett oszmán állam a 15. század közepétől már Magyarországot is közvetlenül fenyegette, mert II. ‘Hódító’ Mehmed szultán Konstantinápoly 1453-as bevétele után ismét Európa felé fordult. A török uralkodó 1456 májusában százezres haddal indult a Magyar Királyság kulcsának tartott, az ország belseje felé felvonulási útvonalat biztosító Nándorfehérvár (a mai Belgrád) ellen. A hírre a Borgia családból származó III. Callixtus pápa, aki 1455 áprilisában lett a katolikus egyház feje, keresztes hadjáratot hirdetett. A pápa 1456. június 29-én, Szent Péter és Pál apostolok ünnepén adta ki »Cum hiis superioribus annis« kezdetű imabulláját, amely az egész keresztény világ számára elrendelte, hogy imádkozzon a keresztes seregek győzelméért. (Érdekesség, hogy a bulla eljutott Mainzba is, ahol Gutenberg német és latin nyelven is kinyomtatta.) A bulla többek között azt is elrendelte, hogy naponta háromszor, azaz nem csak reggel és este, hanem délben is harangozzanak, hogy a hívők a törökök ellen harcolókért imádkozhassanak. (Korábban már volt rá példa, hogy bizonyos egyházmegyékben pénteken délben megkonduljanak a harangok, de ez a szokás Jézus szenvedésére emlékeztetett, és a mai péntek három órai harangozás előképének tekinthető.) A III. Callixtus által meghirdetett keresztes hadjáratból semmi sem lett, de Csehországból, Lengyelországból és Szerbiából érkeztek katonák. Magyarországon az olasz inkvizítor és hitszónok Kapisztrán János szervezett keresztes sereget, Nándorfehérvár védelmét a törökverő hős, Hunyadi János, Magyarország főkapitánya irányította. Az ostrom alig egy héttel a pápai imabulla kihirdetése után, július 4-én kezdődött. A törökök július 21-én indították meg döntő rohamukat az addigra szinte teljesen rommá lőtt vár ellen, de öldöklő küzdelemben visszaverték őket. Másnap a Száva bal partjáról – Hunyadi parancsa ellenére – átkelő, Kapisztrán vezette keresztesek támadásba lendültek, és mikor a szultán ellenük küldte lovasságát, az alkalmat kihasználó Hunyadi a várból kitörve elfoglalta a török ágyúkat, és szétszórta a megzavarodott török derékhadat. A csatában a szultán is megsebesült, és végül a törökök felszerelésüket hátrahagyva menekülni kezdtek. A győzelem két fő részese nem sokkal élte túl a diadalt, mindketten pestisben haltak meg, Hunyadi augusztus 11-én, Kapisztrán október 23-án. A nándorfehérvári diadal több mint fél évszázadra visszavetette az oszmán terjeszkedést. Az örömhír Európa számos városába a pápai imabullával egy időben, sőt sok helyre azt megelőzve érkezett meg. Így előfordult, hogy a harangokat a győzelem hírére kongatták meg, és a déli harangszó egybeforrt a nándorfehérvári csatával. Maga a pápa augusztus 6-án értesült a diadalról, és aznapra kihirdette az egyház új ünnepét, Jézus színeváltozását. (Az ünnep arra az újszövetségi eseményre emlékeztet, amikor a Tábor hegyén a tanítványok előtt megmutatkozott a Megváltó isteni dicsősége.) A pápa bullájának is új értelmezést adott: »Minthogy Isten győzelemre segítette a keresztények fegyvereit, a déli harangszó alatt elmondott imák egyben a hálaadás imái legyenek. « III. Callixtus bulláját VI. Sándor pápa 1500. augusztus 9-én megújította, és arról rendelkezett, hogy a harangszó az egész keresztény világban minden délben szólaljon meg, jelezve, hogy a kereszténység védelme, az összetartás minden időben és minden helyen fontos kötelesség. Ma minden plébánia legalább egy templomában kötelező a déli harangozás, és Magyarországon a legtöbb protestáns gyülekezetben is harangoznak délben, a harangok csak a húsvéti nagyhét utolsó napjain némulnak el, amikor »Rómába mennek«. (MTI: A déli harangszó 560 éve szól, mandarchiv.hu)

Kompetencia

Műveltségi terület

A hatékony, önálló tanulás

Általános

Cím

Ne szemetelj az utcán!

Leírás

A keszthelyi Balatoni Múzeum Fotótár felvételén 1960-as évekbeli utcaseprő-autó látható.

Kompetencia

Műveltségi terület

Idegen nyelvi kommunikáció

Általános

Cím

Fenékpusztai késő római kori körte alakú, széles peremű rozsdabarna-mohazöld-sárgásbarna színátmenetű opálos üvegpalack (i. u. IV. század)

Leírás

„Hogy mit is tarthattak a Balatoni Múzeum gyűjteményében szereplő, 3D-ben digitalizált római kori üvegpalackban, azt nem lehet tudni. Klasszikus palackformája és 18 centimétert alig meghaladó magassága arra enged következtetni, hogy leginkább valami illatszert, ezért is kerülhetett egy holttesttel együtt sírba Fenékpusztánál. Hogy aztán a régész (Sági Károly) ásója nyomán 1941-ben a napvilágot lásson megint, mi pedig elgondolkozhassunk elkészítésének módján, úgy általában az üveggyártás történetén. Amit a klasszikussá váló mondatokkal kezdhetnénk úgy is, hogy már az ókori Mezopotámia lakói, de még ezelőtt illik szólni arról, hogy üveg előállítására a természet is képes, mégpedig az olyan vulkáni működés folyamán, ahol egyszerre van jelen a homok, a szóda, és a mész. Az így létrejövő, a szennyeződések miatt általában fekete színű anyag az obszidián, amit már az ősember is előszeretettel használt szúró és vágóeszközök készítésére, és egynémely paradicsomi állapotok között élő törzseknél talán a mai napig készítenek obszidián darabkákat fába szorítva, ragasztva sarlókat. De persze ez nem üveggyártás, csak felhasználása annak, amit a természet adott. Az üveg alapanyagokból történő tudatos előállítása a római történetíró, idősebb Plinius szerint a föníciaiakhoz köthető. Ők is egy véletlen folytán jöttek rá a titokra, nátron-szódát szállító hajójuk egy homokos parton kötött ki, ahol a tengerészek szódatömbökkel támasztották ki a főzőüstöket. Plinius legendás történetének annyi a valóságalapja, hogy Rómát kezdetben Föníciából és Alexandriából látták el üveggel, a technika csak később érkezett el a csizma alakú félszigetre. Az is biztos aztán, hogy Mezopotámiában a Krisztus előtti 5. és 4. évezred körül már üvegmázzal vontak be gyöngyöket, később pedig amuletteket is készítettek üvegmassza formába nyomásával. Egyiptomban a 2. évezredben már kis tárgyak készítésénél használták a homokmagos eljárást, ami úgy működött, hogy homokos agyagból elkészítették a formát, majd erre üvegolvadékot tapasztottak, végül pedig megszabadultak a magtól. Az öblösüveg gyártásának máig használt eljárását és eszközét, a fúvópipát, egy 2-3 méteres vékony acélcsövet állítólag Krisztus előtt az első században, Sidon városában találták fel. A formába fújt, díszített és színezett üvegek viszont már leginkább a császárkori római mesterek továbbfejlesztései, hogy aztán kis híján velük együtt tűnjenek el majd a barbárok csapásai alatt. Még szerencse, hogy Bizáncban, a Rajna vidéken és Velencében sosem aludt ki igazán az üvegfúvó műhelyek tüze. A középkori Európában a kolostorokban és a Velencéből tűzveszély miatt az 1200-as években Muranóba költöztetett műhelyekben folyt tovább a munka. A Fenékpusztánál eltemetett palack kvarchomokból (szilícium-dioxid), nátronszódából és mészkőből készült, és valószínűleg itt, Pannóniában, ahol Savariában, Aquincumban és Szőnynél is voltak üvegműhelyek. Barnás, zöldes színét a homok vas-oxid tartalmának köszönheti, csaknem szabályos formája a régi mester tudását dicséri.” (Pálffy Lajos: Pannon palackposta) http://mandarchiv.hu/cikk/5033/Pannon_palackposta

Kompetencia

Évfolyam

Matematikai kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség