Általános

Cím

Ex libris – istenalakokkal

Leírás

A keszthelyi Balatoni Múzeum Kisgrafikai Gyűjteményében fellelhető ex librisen kelyhet formázó keretben Pallasz Athéné (Minerva) alakja látható teljes fegyverzetben, szent állatával, a bagollyal, kétoldalt alul pedig Hermész (Mercurius), illetve Diké (Iustitia) mellképe.

Kompetencia

Műveltségi terület

Szociális és állampolgári kompetencia

Általános

Cím

Finta Sándor Kováts Mihály huszárezredes szobra

Leírás

„Fabricy Kováts Mihály szabad nemesember, ahogy ezredesünk magát nevezte egy Benjamin Franklinnek 1777-ben írott levelében, több szobrot is megérdemelne. Karcag mezővárosában született 1724-ben, de már 16 évesen huszárnak állt, Mária Teréziáért harcolt az osztrák örökösödési háborúban, aztán - hogy, hogy nem - ellene a hétéves háborúban. De szolgált a francia zászló alatt harcoló Bercsényi huszárok között is. Meghatározó lett a későbbiekben számára Kazimir Pulaski grófhoz fűződő kapcsolata. Ugyanis az emigráns lengyellel együtt szerveznek Washington tudomásával szabadcsapatot a függetlenségi háborúban. A lovas részleg szolgálati szabályzatát porosz mintára Kováts ezredes írja, erre épül majd az Egyesült Államok lovas haderejének (US Cavalry) szabályzata is. De nem a penna, hanem a kard forgatásával szerezte meg jól megérdemelt amerikai hírnevét hősünk, aki 1779. május 11-én Pulaski gróffal együtt 160 emberrel igyekezett 900 jól kiképzett angol támadásától megóvni Charleston városát. Az egyenlőtlen küzdelemben Kováts ezredes puskalövéstől kap halálos sebet, az angolok temetik el a csatatéren. Itthon hagyott felesége, Szinyei Merse Franciska értesülvén a halálhírről, az Eperjes melletti Szinyén kápolnát emeltet emlékére. Kováts Mihály uram hősi tetteit csak a 20. század elején kezdik emlegetni Amerikában újra. Ehhez a mozgalomhoz csatlakozott a szobrász Finta Sándor is. A hagyományőrzés és népszerűsítés végül elérte célját, Charlestonban szobor és emléktábla is őrzi a vitéz ezredes emlékét. Az Amerikai Egyesült Államok szenátusa pedig 1955-ben Kováts Mihály-emléknappá tette május 11-ét. ” (Pálffy Lajos) A túrkevei születésű, később az Egyesült Államokban alkotó szobrász, Finta Sándor 21 cm-es szobra a róla elnevezett Finta Múzeumban található, feltehetően egy köztéri emlékműhöz készített tanulmányként szolgált.

Kompetencia

Műveltségi terület

Szociális és állampolgári kompetencia

Általános

Cím

Urnamezős kultúrabeli bronz sarló (Késő bronzkor, Várvölgy - Szélike-tető, Kr. e. IX. század)

Leírás

„A sarló köztudottan az asszonyok, lányok szerszáma volt a mögöttünk hagyott, 19.-20. századi paraszti, falusi kultúrában. Talán azt is elmondják még az alapiskolákban, hogy a kasza elterjedése előtt ez volt az aratás legfontosabb eszköze. Azután már csak a marokszedésnél és a gaz irtásánál használták. Mostanában pedig a különféle motoros kaszák térnyerésével felkerül a padlásokra, elsüllyed a lomkamrákban, ha ugyan a szemétre nem dobják ezt a valamikor az életet jelentő szerszámot. Két, bronzból készült darabot most a keszthelyi Balatoni Múzeum jóvoltából forgathatunk körbe a 3D alkalmazás segítségével. A történelem hajnalán, mikor az ember tudatosan szórt el magvakat az ásóbottal így-úgy megturkált fölbe, rövidesen szembesült azzal a problémával is, hogy a termést be kell gyűjteni valahogy. Gabona esetében bizony macerás volt egy területet kalászonként letépegetni, ezért hát valami éles kő, vagy csonteszközzel estek neki a táblának. Majd pedig az idők folyamán arra is rájöttek, hogy ívelt szerszámmal jobban haladnak, meg is születtek hamarosan az első kősarlók, vagy éppen fából készült, obszidián vagy kovakő éllel ellátott változataik. A bronzból készült sarlóknál pedig már lehetősége volt eleinknek a forma precíz, a funkciónak megfelelő alakítására is. Így készültek a sima élű, vagy éppen a fogazott változatok, és első időkben az úgynevezett horgas sarlók, amikor a sarló íve majdnem közvetlenül folytatódott a nyelében. A fejlődést megint csak a keltáknak köszönhetjük, akik a hatékonyság érdekében félhold alakú ívet derékszögben megtörték a nyéllel. „Ívsarlóikat” aztán a jó dolgok átvételére mindig kész rómaiak terjesztették el a birodalomban. Mi, magyarok a Kárpát-medencébe már ilyeneket hoztunk magunkkal, de ne szaladjunk annyira előre, mert a most kiválasztott darabok még jóval a honfoglalást megelőzve, valamikor Krisztus előtt 10. és 9. századból származnak, és a korábban már megismert Várvölgyön kerültek elő a földből. A jelentős bronzművességgel is rendelkező település egykori lakói a kereskedelmi célok mellett saját használatra is öntöttek bronzsarlókat. Ezek a 17-18 centiméteres darabok a Szélike-tetőről és a Nagy-Lázárhegyről kerültek elő, és már – ha minimálisan is – de díszítettek voltak.” (Pálffy Lajos: Borotvaél asszonykézben) http://mandarchiv.hu/cikk/5316/Borotvael_asszonykezben

Kompetencia

Évfolyam

Természettudományos és technikai kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Szociális és állampolgári kompetencia

Általános

Cím

Riseliő terítők

Leírás

A riseliő hímzés egy speciális lyukhímzéses technika, amelynek során stilizált virág-, (ill. egyéb) mintázatokat vágnak ki az anyagból, majd egy speciális gép segítségével átvarrások sokaságával csipkeszerűvé formálják. A perkupai riselt terítőkről készült felvételek a Szendrői Közművelődési Központ és Könyvtár tulajdonát képezik.

Kompetencia

Műveltségi terület

Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Általános

Cím

Bronzkori félhold alakú ékszer: lunula csüngő (Biatorbágy-Szarvasugrás, 8. urnasír; Kr. e. 2700/2500-800)

Leírás

„Leginkább a régészek tudnák megmondani, de kis utánajárással kideríthetjük mi is. Némi olvasgatás után arra is rájövünk, hogy a MaNDa adatbázisába feltöltött, Biatorbágyon feltalált, rézötvözetből készült darab egy nagyon egyszerű típus képviselője, mert a lunuláknak a különböző korokban rendkívül változatos megjelenése lehet. A lunulacsüngők mi mások is lehettek volna, mint ékszerek. Valamikor Krisztus születése után, az első században voltak talán a legnépszerűbbek a Római Birodalomban. Ahol a holdistennő, a görög Szeléné római megfelelője volt Luna, a napisten (Héliosz) testvére, mindketten Hüperion és Thélia titánok gyermekei, testvérük Éósz, a hajnalistennő. Luna római ábrázolásain fiatal nő alakjában jelenik meg, akinek a fejdísze az oszmán törökök által is kedvelt félhold. Ha pedig ezt a lefelé fordított félholdat pont a felénél egy függesztő füllel látjuk el, hát már majdnem készen is van az a bizonyos lunulacsüngő. Elkészítésének módja szerint két alaptípusát szokták a régészek megtalálni, miközben réges-rég elhunytak nyugalmát zavarják. Vannak az öntött lunulák, és a préselt, kalapált lemezből kivágottak. Ez utóbbiból van több, és ezek is a díszítettebbek – már csak a Krisztus utáni első századok ékszerészeti technológiája alapján is. A vékony lemezek általában aranyból voltak, a felületi minták mellett gyakran alkalmaztak rajtuk karneol, kalcedon, borostyán és üvegberakásokat is. A rómaiak mellett a szarmaták, tehát jazigok, roxolánok és alánok sírjaiban is ott vannak szépen a lunulacsüngők a régészek legnagyobb örömére. A történészek a termékenységi kultuszokkal hozzák ezeket az ékszereket összefüggésbe, de viselhették nyakban, láncon vagy szalagon szerencsét hozó talizmánként is a lunulákat. Hogy aztán ez a bronzkorinak datált, otrombának tűnő darabot férfi, vagy éppen nő viselte, nem tudni. Dísztelenségéből, formájából az előbbire tippelne az ember, de hát nagyon messze van már az a Krisztus előtt 2700 és 800 közötti időszak.” (Pálffy Lajos: Mi fán terem a lunulacsüngő?) http://mandarchiv.hu/cikk/6307/Mi_fan_terem_a_lunulacsungo

Kompetencia

Évfolyam

Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Természettudományos és technikai