A Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum tulajdonában lévő szalakóta (Coracias garrulus) preparátum a természettudományi gyűjtemény részét képezi. A 30 cm nagyságú, varjúszerű madárnak, feltűnő, élénk színű tollazata van, a felnőtt madár feje, nyaka, hasoldala zöldeskék, homloka és álla fehéres. Az összefüggő erdővel borított területeket kerüli, mozaikos jellegű rétekkel, facsoportokkal tarkított sík vidéki biotópokat kedveli. Ragadozó életmódot folytat, nagyobb rovarokat, csigákat, ritkábban hüllőket és kétéltűeket zsákmányol. Lesből támad és a levegőben is vadászik. Násztáncát is a levegőben végzi, párosodás után öreg fák odvaiba és partszakadásokba rakja fészkét. Fészekalja 4-6 tojásból áll. A madár hazánkban napjainkban kizárólag az Alföldön, valamint a Mezőföld déli részén fészkel. Magyarországon fokozottan védett.
A Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum tulajdonában lévő tölgyfaszender (Marumba quercus) preparátum a természettudományi gyűjtemény részét képezi. A tölgyfaszender nagy méretű lepke, szárnyfesztávolsága eléri a 85-120 millimétert is. Dombvidékeink molyhostölgyeseiben repül májustól júliusig. Kék farkú hernyójának színe a sárgától a kékeszöldig váltakozhat. Mindkét oldalán rézsútos vonalat visel. Júliusban-augusztusban bukkanhatunk rá molyhostölgy levelén, bár igen jól álcázza magát. Más tölgyféléken is megél, mint pl. az örökzöld paratölgyön. Hazánkban védett, eszmei értéke 10000 forint.
Bizonyos kutatók szerint már a honfoglaló őseink is ismerték a rackajuhot, bár a mai kinézete, a v alakban felfelé álló csavarodott szarva valószínűleg egy mutáció eredménye._x005F_x000D_ A 16., 17. századból maradtak fent olyan írásos és régészeti emlékek, amelyeken már a rackajuh jelenlegi formáját mutatják. Évszázadokon keresztül virágzó juh, juhbőr kereskedelem folyt hazánkban a környező országokkal. A magyar rackajuhok száma az 1870-es években már több millióra tehető, ami jól mutatja hogy milyen jelentős szerepe volt. A 20. század közepén majdnem teljesen kipusztult, majd néhány lelkes tenyésztő megmentette az ősi eredetre visszavezethető rackajuhot. Erről az ősmagyar állatról szól a Hortobágyi Múzeum kiadványa. A füzet első fele magyar, a második fele német nyelven íródott.
A kaposvári Rippl-Rónai Megyei Múzeum tulajdonában lévő gyűjtemény egy darabja. A múzeum anyagait 1877-ben kezdték gyűjteni az akkor még Somogyvár megyei Régészeti és Történeti Társulat tagjai. A gyűjteményt Gönczi Ferenc néprajzkutató alakította múzeumi anyaggá 1909-ben. Később ide került az 1355 darabból álló Rippl-Rónai hagyaték. A múzeum 1951-ben vette fel Rippl-Rónai József nevét.
A szemeslepkék jellemzően barnás színűek ; szárnyaik szegélye mentén több szemfolt található. A szemfoltok általában világos mezőben lévő sötét, kerek foltok, amelyek közepén egy világos mag is látható. Ezekről a foltokról a lepkék ellenségei - a madarak - azt hiszik, hogy szemek, s először e foltokra csapnak. Így a lepkék időt nyernek a menekülésre. (Legfeljebb egy kis kicsípett szárnydarabjuk fog hiányozni, ami nem végzetes számukra.) Többségük csak közepes méretű (30-40 mm), bár ismeretes néhány nagy szemeslepke faj is. A nőstények általában nagyobbak,; viszont a hímek élénkebb színűek. Főképpen réteken, tisztásokkal tarkított erdőkben élnek. Európától Közép-Ázsiáig elterjedt faj; Magyarországon a Zempléni-hegység északi részén figyelték meg. A hernyó zöld színű, hátvonala finom, sötét, csak a fara felé éles; különböző fűféléket fogyaszt._x005F_x000D_
