A nádirigó Magyarországon igen gyakori madár. Főleg az Alföld nádasainak lakója, ahol néha olyan sűrűn fészkel, hogy szinte minden 100–200 lépésnyire van egy-egy pár.A nádszálak közé építi mély, csésze alakú fészkét. A Dunántúl alkalmas helyein szintén fészkel. Ugyancsak nagy számban található a hegyvidéken is fészke, ha ott nádast talál. Elterjedésének határa körülbelül 500–600 méter a tengerszint felett. Költöző madár, amely áprilisban érkezik. Májusban fészkel először, de sokszor még augusztusban is találhatunk nádirigó tojást. Védett madár, a nádpusztító rovarok, légyfélék fékentartásával bizonyos hasznot is hoz. A Rippl Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum Természettudományi Gyűjteményének tulajdona a preparált madárról készíült kép.
A szivacsok az aljzathoz rögzült életmódjukkal a vízben lévő szerves törmelékeket, planktonokat szűrik ki ki. Telepekben élnek, akár több ezer állat is alkothat egy telepet. Testük váza állhat mészből, kovából, fehérjéből is. A tenger élővilágához tartozó szivacs, ami a szennyezések miatt szintén egyre veszélyeztetebbé válik, jelenleg a Debreceni Kultúrparkban látható.
A képen a debreceni Nagyerdei Kultúrpark Állat-és Növénykertjében majom és kecskék együttese látható a kifutóban. A majmok főemlősök, az úgynevezett "orrtükör nélküliek" alrendjébe tartozó állatok, ezen belül majomalkatúak, amelyek a széles- és keskenyorrú majmok csoportjára oszlanak, utóbbiba tartoznak az emberszerűek, népszerűbb nevükön az emberszabású majmok.
A Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum tulajdonában lévő szalakóta (Coracias garrulus) preparátum a természettudományi gyűjtemény részét képezi. A 30 cm nagyságú, varjúszerű madárnak, feltűnő, élénk színű tollazata van, a felnőtt madár feje, nyaka, hasoldala zöldeskék, homloka és álla fehéres. Az összefüggő erdővel borított területeket kerüli, mozaikos jellegű rétekkel, facsoportokkal tarkított sík vidéki biotópokat kedveli. Ragadozó életmódot folytat, nagyobb rovarokat, csigákat, ritkábban hüllőket és kétéltűeket zsákmányol. Lesből támad és a levegőben is vadászik. Násztáncát is a levegőben végzi, párosodás után öreg fák odvaiba és partszakadásokba rakja fészkét. Fészekalja 4-6 tojásból áll. A madár hazánkban napjainkban kizárólag az Alföldön, valamint a Mezőföld déli részén fészkel. Magyarországon fokozottan védett.
A Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum tulajdonában lévő tölgyfaszender (Marumba quercus) preparátum a természettudományi gyűjtemény részét képezi. A tölgyfaszender nagy méretű lepke, szárnyfesztávolsága eléri a 85-120 millimétert is. Dombvidékeink molyhostölgyeseiben repül májustól júliusig. Kék farkú hernyójának színe a sárgától a kékeszöldig váltakozhat. Mindkét oldalán rézsútos vonalat visel. Júliusban-augusztusban bukkanhatunk rá molyhostölgy levelén, bár igen jól álcázza magát. Más tölgyféléken is megél, mint pl. az örökzöld paratölgyön. Hazánkban védett, eszmei értéke 10000 forint.
