A Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum tulajdonában lévő erdei busalepke (Ochlodes venata) preparátum a természettudományi gyűjtemény részét képezi. Ez az eurázsiai faj Magyarországon általánosan elterjedt, gyakori lepke. Mérete 28-36mm. Májustól szeptemberig találkozhatunk a kifejlett, lomha repülésű egyedekkel. Főleg erdőkben, erdőszéleken, meleg száraz erdei réteken jelenik meg. Zöldesszürke hernyója a tarackbúza, a selyemperje és egyéb füvek tövén, azok spirálisan felcsavart levelei között él, majd később áttelelő bábbá alakul. Hazánkban nem áll védelem alatt._x005F_x000D_ _x005F_x000D_
A Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum tulajdonában lévő esti pávaszem (Smerinthus ocellata) preparátum a természettudományi gyűjtemény részét képezi. Az esti pávaszem nedves területek, üde ligetek, árterek, láprétek lepkéje. A kifejlett egyedek mérete 70-90mm. Hernyója fűz- és nyárféléken, továbbá almán, kökényen és egyéb fafajokon is megél. Az Alföldön két nemzedéke fejlődik évente, az első április végétől június elejéig, míg a második generáció július végétől szeptemberig látható. Országszerte elterjedt lepkefaj, de sosem tömeges. A késő éjszakai órákban rajzik, a mesterséges fény vonzza. Tojásdad alakú zöld petéit egyesével vagy kisebb csomókban helyezi tápnövénye leveleire. Hernyója élénkzöld vagy kékeszöld színű, fehér pontozással. A test színével megegyező színű fej oldalain fehér pontok vannak, és két sárga vonal díszíti. Szarva kék, hegye zöldbe megy át. A talaj felszínén vagy a talajban, néha a fatörzsek mélyedéseiben bábozódik. A báb telel át.
A Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum tulajdonában lévő ezüstkárász (Carassius gibelio) preparátum a természettudományi gyűjtemény részét képezi. Az ezüstkárász a Carassius auratus alfaja. Az ezüstkárászt gyakran önálló fajnak tartják Carassius gibelio néven, ez esetben a Carassius auratus névvel csak az aranyhalat jelölik. Egyéb nevei: ezüst gibbélió, kínai kárász, jövevényponty, kövikárász. Őshazája Kelet-Ázsia és Szibéria, mára azonban Európa vadvizeiben is elterjedt. Háziasított rokona a közismert aranyhal. Teste nyújtott, oldalról lapított, háta kevésbé magas, mint a széles kárászé. Hátúszója szintén 17-25 úszósugárból áll, azonban a bognártüskéje merev, szélesebb és fogazottabb, olykor a tüske hegye befelé hajlított (horgos). Gyors földrajzi terjedésének oka a spontán gynogenezis, mint különleges ivartalan szaporodási forma.
A Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum tulajdonában lévő fácán (Phasianus colchicus) preparátum a természettudományi gyűjtemény részét képezi. A fácán a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozó faj. A fácán hímjét kakasnak, nőstényét tyúknak, fiataljait csirkéknek nevezzük. A nőivarú fiatalok a jércék. Eredeti hazája a Kaukázustól az Amurig húzódik. Mint az egyik legfontosabb vadászható fajt sokfelé meghonosították szerte a Földön. Magyarországra is betelepítették, azóta rendszeres fészkelő, nem költöző madár. A ligetes erdőket kedveli, a cserjések környékét, ahol nádas, sásos terület és ivóvíz található. Testhossza 53-89cm, szárnyfesztávolsága 70-90cm, testtömege 750-1700g. A kakasok jellegzetessége a feltűnően hosszú, színes farok és a szem feletti fehér folt. A fácántyúkok színezete szerényebb a kakasokénál, tollazatuk fakó, nincs rikító színezetük. Gyommagvakkal és ízeltlábúakkal táplálkozik. Az éjjelt – különösen a havas teleken – szereti a fán tölteni, mert ott biztonságban érzi magát. Erdőben vagy mezőgazdasági területeken, a talajra készíti fészkét. Fészekalja 12-18 tojásból áll, melyen 22-28 napig kotlik.
A Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum tulajdonában lévő fémes medvelepke (Callimorpha dominula) preparátum a természettudományi gyűjtemény részét képezi. A nyugat-palearktikus faj kelet felé a Kaukázusig terjedt el, Közép-Európában viszonylag gyakori. Magyarország erdős vidékein elterjedt, nem ritka, egyes években gyakori. Júniusban, júliusban rajzik, fényre repül, nappal is viszonylag könnyen felzavarható. Gömbölyded, zöldessárga petéjének alsó része levágott. Kékesfekete hernyója hátán rövid, feketével tarkázott sárga sáv van, oldalain apró, sárga és fehér foltok. Szemölcseit rövid sárga és fekete szőrök fedik. Hernyója ősszel, majd áttelelés után tavasszal különböző lágyszárú növényeken, pl. árvacsalán, nefelejcsféléken, valamint cserjéken, pl. szeder és lonc fajokon él. Összenőtt levelek között laza szövedékben bábozódik.
