3186 - 3190 találat a 13530 közül.

Népvándorlás kori alsópáhoki csonteszköz

Oktatás

Általános

Cím
Népvándorlás kori alsópáhoki esztergált és csiszolt csont markolatvég vagy orsógomb (Alsópáhok – Hévízdomb /4-8. század/, I. telep, temető - 122. sír)
Leírás
„A csont a fémhasználat elterjedésétől fogva a szegény ember által használt anyag volt, alkalmazása az élet minden terén megfigyelhető. Felhasználták fegyverekhez, használati tárgyakhoz, öltözködéshez. Készítettek belőle hangszert és még korcsolyát is. Mégis talán a legtöbbször gombot faragtak belőle. Most a keszthelyi Balatoni Múzeum jóvoltából vizsgálhatunk meg egy ilyen faragványt, pontosabban esztergályozott darabot a népvándorlás korából. Az alsópáhoki Hévízdomb temetőjéből származó lelet a múzeum szakemberei szerint vagy markolatvégként, vagy pedig orsógombként volt használatban, míg a föld alá nem került. Ott pedig csontból lévén, sokáig ellen tudott állni az időnek. Markolatvégként egy késen, vagy áron, a nyél végén lehetett, ha pedig orsógombként volt alkalmazásban – amire átmérője (3,9 centiméter) is utal –, akkor a fonásnál a kész fonal feltekerésére szolgáló orsó, egy fa pálca aljára volt húzva, hogy pörgetésekor egyensúlyban tartsa azt. Aztán ha jobban belegondolunk, felsőruházat gombjaként is szerepelhetett, a közepén lévő 0,8 centiméter átmérőjű lyukon egy bőrszíj volt átfűzve, ami a kabátra, vagy köpönyegre rögzítette. A mellékelt leírásból ugyan nem derül ki, de nagy valószínűséggel egy nő sírjában találták, így gondolhattak a lelet feldolgozói a háziipari felhasználására. Külön figyelmet érdemel az amúgy teljesen dísztelen eszköz előállítása, amihez – mint ezt tökéletes formája is mutatja – esztergát használt a hajdani mester. Ez az ötezer éves eszköz is a Közel-Kelethez köthető, mozgatása, pörgetése az íjvonó elvén működött, tehát egy hajlított fa két végére kötözött madzagot tekertek egyszer körbe az alul és felül rögzített, de forgó munkadarabon, majd pedig a fa előre-hátra mozgatásával hozták mozgásba. Aztán odaszorították a megfelelő helyre a kőből, majd fémből készült „esztergakéseket”, így nézett ki az ősi esztergálás. A lovak, szarvasmarhák és más patás emlősök lábcsontjai azért voltak jó alapanyagok, mert belsejük szivacsos szerkezetű révén könnyen volt fúrható, faragható. Hasonlóan kedvelt alapanyaga volt a csontfaragó mestereknek a szarvasok agancsa, amelyből a mai napig készülnek késnyelek és gombok szerte a nagyvilágban.” (Pálffy Lajos: Minimalizmus a népvándorlás korából) http://mandarchiv.hu/cikk/4156/Minimalizmus_a_nepvandorlas_korabol

Kompetencia

Évfolyam
Matematikai kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2
Matematikai kompetencia
Nagypatás felkarcsontjának (humerus) ízületi fejéből (proximalis epiphysis) kialakított, népvándorlás kori (4-8. század) alsópáhoki (Hévízdomb, I. telep, temető - 122. sír) esztergált és csiszolt, közepén lyukas markolatvég vagy orsógomb.
Nagypatás felkarcsontjának (humerus) ízületi fejéből (proximalis epiphysis) kialakított, népvándorlás kori (4-8. század) alsópáhoki (Hévízdomb, I. telep, temető - 122. sír) esztergált és csiszolt, közepén lyukas markolatvég vagy orsógomb.
Részletek

Harangedény-kultúra: Kora bronzkori lábas tál

Oktatás

Általános

Cím
Kora bronzkori lábas tál
Leírás
”Nézem ezt a lábakon álló kis tálat, és azon gondolkodom, vajon mire használhatta a bronzkor embere. Vagy inkább asszonya, mert az asszonyok dolgoztak az edényekkel, a férfiak a fegyvereket, szerszámokat forgatták. Mit ehettek belőle a szigetszentmiklósi Felső Ürge-hegyi dűlőben, mielőtt a rég eltűnt település temetőjében elásta valaki. Mert nem sírban találták meg az M0-ás körgyűrű építését megelőző feltáráson a régészek, hanem egy különálló gödörben eltemetve, egy kis füles csészével együtt. A temetőben egyébként 209 sírt tártak fel, volt, ahol megtalálták a csontmaradványokat, volt, ahol csak a hamvakat tartalmazó urnát, vagy csak a hamvakat egyszerűen elszórva. Ha volt csontváz, akkor szembetűnő volt, hogy a férfiak a bal oldalukra, a nők pedig éppen a másikra fordítva lettek a sírokba fektetve, de arcuk minden esetben a felkelő nap felé nézett, mintha ők is a feltámadást várták volna. És ami még érdekes, volt 29 jelképes sír is, amiben nem voltak emberi maradványok, csak fegyverek: tőrök, nyílhegyek és csuklóvédők. Mert évezredes szokás volt az, hogy a közösség tagja akkor is kapott otthon sírhelyet, ha egy hadjáratban, vagy éppen vadászat közben lakóhelyétől távol halálozott el. Ilyen sír arany és ezüst mellékleteit mutatták be nemrégiben a Nemzeti Múzeumban, a gazdag hun harcos, akinek bemutatták a 420 és 450 között készült használati tárgyakból álló, lópatkó alakot mutató csoportokban elásott áldozatot, még az is lehet, hogy Attila itáliai hadjáratában veszítette el az életét. Mint ahogy az is előfordulhat, hogy ezt a lábas tálat és a füles bögrét egy olyan lány, vagy asszony emlékére vitték ki a temetőbe, aki valamikor réges-régen ott a szigetszentmiklósi közösségben nagyon sokat jelentett valakinek. Az viszont biztos, hogy a most a Szentendrei Ferenczy Múzeum által 3D-ben is digitalizált edény a kora bronzkori harangedényes népesség hagyatéka a Krisztus előtt 2600–2200 közötti időszakból. Amikor Európa-szerte, a Brit-szigetektől az Ibériai-félszigetig, és a mai Lengyelország és Magyarország területéig elkészítették ezeket a főként temetkezésekből előkerült, harang alakú, tűzvörös színű, bepecsételt díszítésű edényeket.” (Pálffy Lajos: Amikor harangedényeket készítettek egész Európában)http://mandarchiv.hu/cikk/6336/Amikor_harangedenyeket-keszitettek_egesz_Europaban

Kompetencia

Évfolyam
Matematikai kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2
Szociális és állampolgári kompetencia
Homokkal és aprókaviccsal soványított, vízszintes, díszített peremű, talpas tál. Pereme lekerekített, a perem két szélén apró, beszurkált pontokból álló vonalak futnak körbe, ezeket rájuk merőleges, hasonlóan beszurkált dupla vonalak osztják.
Homokkal és aprókaviccsal soványított, vízszintes, díszített peremű, talpas tál. Pereme lekerekített, a perem két szélén apró, beszurkált pontokból álló vonalak futnak körbe, ezeket rájuk merőleges, hasonlóan beszurkált dupla vonalak osztják.
Részletek

Termékenységi női idol a késő neolitikumból

Oktatás

Általános

Cím
Termékenységi női idol a késő neolitikumból (lengyel kultúra, Kr. e. 5. évezred)
Leírás
Szürkésfekete, homokkal soványított anyagú idol alsó testének töredéke. A törzs hengeres, a fenék kidomborodó és eltúlzottan nagy méretű (steatopyg), középen egy karcolás két részre osztja. A külön megformált lábak a szélesen indított comboktól a bokák felé elkeskenyednek; a lábfejek előre nyúlnak. A derékon öt (helyenként hat), párhuzamosan futó bekarcolás több soros övet jelez. Az öv elől két oldalt két-két ágra bomlik és hosszan lelóg. Az övet a derékon hat függőleges tag hét rövidebb szakaszra osztja. A vízszintes szakaszokkal ellentétben ezeket a függőleges tagokat nem karcolással, hanem vörös festéssel jelezték. Vörös festéknyomok az övtől lefelé az idol testén több foltban is megfigyelhetők.„Csak a lényegre figyeltek, ezt is lehet mondani az idolok készítőire, akik sosem vesztek el a részletekben, és csak azokat a testtájakat formázták meg, amiknek leginkább köze lehet a termékenységhez. Most egy Nagykanizsán, a Thúry György Múzeumban látható, feltűnően szép darabot vizsgálunk meg 3D-ben a Balatoni Múzeum munkatársainak jóvoltából. Ezek a kis kőkorszaki, vagy rézkori szobrocskák szinte minden lelőhelyen előfordulnak, tehát hosszú évezredekig hozzá tartoztak az ember mindennapjaihoz. Rendeltetésükre, szerepükre nézve abban egyet értenek a szakemberek, hogy valamiféle termékenységgel kapcsolatos szertartás, hit kellékei voltak ezek az agyagból, esetleg kőből, vagy csontból formált kis naiv alkotások. Amiken el voltak nagyolva részletek, a hajat például legtöbbször csak bekarcolták a nem túl kidolgozott fej hátsó részére. Vagy a fejet, kezeket és lábakat nem is igen formáztak meg az ősi mesterek. Arra viszont – mint a kiválasztott szobrocskán is látszik – nagyon figyeltek, hogy a termékenységgel leginkább kapcsolatos csípő és más esetekben a keblek megfelelő hangsúllyal jelenjenek meg a szobrokon. Gondoljunk csak az idolok legismertebbikére, a Szombathy József régész által 1908-ban megtalált Willendorfi Vénuszra, ahol ezek a testtájak olyannyira ki vannak hangsúlyozva, hogy általában nem kis derültséget okoznak a középiskolai történelem és művészettörténet órákon. Ezt az alsó-ausztriai, homokkőből faragott hölgyet amúgy 24 ezer évesre becsülik a régészek, míg a mi Vénuszunk a lengyeli kultúra terméke, így jóval fiatalabb, a Krisztus előtti 5. évezredben készülhetett. A lengyeli kultúra a Tolna megyei Lengyelről kapta a nevét, ahol Wosinsky Mór (1854–1907) plébános és régész az első leleteit feltárta. Aztán a Felvidéken, Alsó-Ausztriában és Dél-Morvaországban is megtalálták a lengyeli kultúra emberének telepeit, zsugortemetkezéses sírjait, cölöpházainak nyomait. Az általa agyagból készített idolokon sokszor vörös és sárga festéknyomok vannak, a bekarcolt haj mellett a térdeket bütykökkel jelölik. De nem is szaporítanám tovább a szót, a tisztelt olvasó figyelmébe ajánlom még a szakemberek által készített részletes leírást, amiből mindent megtudhatnak a kis, 9 centis szoborról.” (Pálffy Lajos: Szobrocska a Krisztus előtti V. évezredből) http://mandarchiv.hu/cikk/5719/Szobrocska_a_Krisztus_elotti_V_evezredbol

Kompetencia

Évfolyam
Szociális és állampolgári kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2
Anyanyelvi kommunikáció
„A termékenység kultusz egyidős az emberrel, s mivel az anyaságot valamennyi kultúra a kezdetektől tiszteletben tartja, ezért a női nem prioritása evidens. Hosszú az út a Földanyától a keresztény Boldogasszonyig, a kontinuitás tagadhatatlan.” (kobzosBBL)
„A termékenység kultusz egyidős az emberrel, s mivel az anyaságot valamennyi kultúra a kezdetektől tiszteletben tartja, ezért a női nem prioritása evidens. Hosszú az út a Földanyától a keresztény Boldogasszonyig, a kontinuitás tagadhatatlan.” (kobzosBBL)
Részletek

Szentendrei római kori üveggyöngy ékszer I.

Oktatás

Általános

Cím
Szentendrei római kori üveggyöngy ékszer (Szentendre - 28/2. lelőhely, Kr. u. I-IV. század) - I.
Leírás
„Nézegetem ezt az egyszerű, szürke, jelentéktelen kis üveggyöngyöt. Tényleg, nagyon meggondolná manapság valaki, hogy egy ilyen holmikból összeállított nyaklánccal, karkötővel ékítse magát. Aztán mégis mekkora munka, szakértelem és tapasztalat van ebben a kis semmiségben! A Ferenczy Múzeumi Centrum régészei által egyik szentendrei ásatáson megtalált darab átmérője meglehetősen nagy, 1,9 centiméter. Így arra következtethetünk, hogy minden valószínűség szerint nyakláncként hordhatták, így zavarhatta a legkevésbé az ilyen gyöngysor a viselőjét annak mozgásában, tevékenykedésében. Az is valószínűsíthető, hogy a tulajdonos egy hölgy volt, aki a ruhája felett hordta az ékszert. Ami nem is biztos, hogy csak ilyen szürke, unalmas gyöngyszemekből állt. Talán éppen valami élénkebb színű, mondjuk sötétpiros gyöngy szakította meg szabályos időközönként ezt a szürkeséget, de ebből valahogy nem került elő egy sem az ásatáson. Aztán egyáltalán nem hozzáértőként elképzeltem, hogy készülhetett ez a rovátkákkal díszített darab. (Az ókori üveggyártásról egy korábbi cikkünkben, éppen egy római kori üvegcse kapcsán már olvashattak.) Arra gondoltam, hogy nem egyenként formálta meg és rovátkolta be a képlékeny üvegpasztából a régi mester a gyöngyöket, mert akkor meglehetősen sokáig dolgozott volna egy ilyen olcsónak számító darabon. Inkább valahogy úgy indulhatott a munka, hogy egy téglalap alakúra formált üvegmasszából egy homokos agyagból formált rúd köré hengert hajtott, majd ezt berovátkolva eltávolította az agyagmagot. És szépen feldarabolta a kellő méretekre a hengert. Legalább is én, minden technikai és anyagismert híján, így fogtam volna hozzá. Aztán az is meglehet, hogy mégis csak egyenként, kis üvegrudacskákból hajtotta meg a gyöngyöket a valamikor a Krisztus utáni első és negyedik század között élő szakember. Már csak azért is lehetett így, mert az ókori ember időfogalma egészen más volt, mint a ma élőé. A források arról szólnak, hogy nem volt az a mára jellemző eszeveszett teljesítménykényszer, jutott bőven idő egy-egy munkadarab elkészítésére.” (Pálffy Lajos: Munkaigényes üveggyöngy?) http://mandarchiv.hu/cikk/7319/Munkaigenyes_uveggyongy

Kompetencia

Évfolyam
Matematikai kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2
Természettudományos és technikai kompetencia
“A római kor kifinomult üvegművészete a világ számára paradigma technikai és esztétikai értelemben egyaránt. A korabeli mesterek a birodalom különböző részéről származó alapanyagokból pazar szín- és formavilágú üvegtárgyakat alkottak.” (kobzosBBL)
“A római kor kifinomult üvegművészete a világ számára paradigma technikai és esztétikai értelemben egyaránt. A korabeli mesterek a birodalom különböző részéről származó alapanyagokból pazar szín- és formavilágú üvegtárgyakat alkottak.” (kobzosBBL)
Részletek

Nassaui ásványvizes palack

Oktatás

Általános

Cím
Nassaui ásványvizes palack
Leírás
„A jó víz nagy érték volt minden időkben, a gyógyvizek pedig talán még kelendőbbek voltak. Bizony, adatok vannak rá, hogy már a harmincéves háború (1618-1648) idején, amikor a gyógyulni vágyókat a hadi események elvágták kedvenc ivókúrájuknak a helyszínétől, a németek elkezdték palackokban szállítani a gyógyvizeket. S ahogyan ez lenni szokott, kialakult egy állandó, csak erre a célra használt palackforma. A túrkevei Finta Múzeum jóvoltából most egy ilyent tanulmányozhatunk 3D-ben a MaNDA gyűjteményében. Nassaui palacknak hívják úgy általában ezeket a sómázas bevonatú kőagyag edényeket. Az elnevezés természetesen nem a Bahama-szigetek legnagyobb városát takarja, hanem egy 1806 és 1860 között létezett német hercegséget ágaskodó oroszlánnal a címerében. A mai Hessen és Rajna-Pfalz tartományok helyén lévő állam területe gazdag az ásványvizekben, emellett a Rajna jobb partján a Westerwald dombjai kiváló minőségű agyagot rejtenek. Ezt akár 1500 fokon is lehet égetni, így vízálló lesz a cserép, tehát alkalmas az ásványvizek tárolására, szállítására. (Az üveg ebben az időben még drága és törékeny volt, ezért használták erre a célra a cserepet.) Így tehát minden együtt van ahhoz, hogy beinduljon az ipar. Ami egy 1869-es adat szerint odáig fejlődött, hogy 2 299 256 darab literes és 1 755 628 darab félliteres palackot állítottak elő a térségben. Mert ez a két kiszerelés alakult ki az idők folyamán, a literes palackok természetesen arányosan magasabbak és szélesebbek voltak feles társaiknál, de a forma azonos volt. A különféle fazekasműhelyek, ahol előbb korongozással, majd préseléssel állították elő az edényt, megjelölték korsóikat, így kerültek feliratok is – általában közel a palack nyakához. Az, hogy Magyarországra is eljutottak ezek a vizek, nem kétséges, hiszen számtalan ilyen edény van múzeumoknál, magángyűjtőknél az országban. A XIX. század második felében volt a legtöbb belőlük nálunk a piacon, de a források szerint a bécsi Hofburg például már 1799-ban szerződött a szállításra. Így hát a császár és környezete a Karlsbadtól 14 kilométerre található Gieshübe forrásainak vizét itta, de a sós gyógyvizek többsége Nassau, Trier és Essingen környékéről került bele a cseréppalackokba. Hogy aztán Túrkevére hogyan keveredett el ez az egyliteres palack, azt nem lehet tudni. Talán felírta az ivókúrát valakinek az orvos vagy egy átutazó hagyta el.” (Pálffy Lajos: Mi is az a nassaui palack?) http://mandarchiv.hu/cikk/4430/Mi_is_az_a_nassaui_palack

Kompetencia

Évfolyam
Matematikai kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2
Természettudományos és technikai
"Bizony, adatok vannak rá, hogy már a harmincéves háború (1618-1648) idején, amikor a gyógyulni vágyókat a hadi események elvágták kedvenc ivókúrájuknak a helyszínétől, a németek elkezdték palackokban szállítani a gyógyvizeket." (Pálffy Lajos)
Részletek

A találati lista exportálásához szűkíteni kell a találati listát.