Általános

Cím

Üllői kora bronzkori égetett agyag öntőforma (Üllő - 5. lelőhely, Kr. e. 2700/2500-2000/1900) - I.

Leírás

"Most a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum jóvoltából egy kora bronzkori öntőformával is megismerkedhetünk, hogy legyen fogalmunk arról, milyen egyszerű eszközökkel dolgoztak eleink. Üllőn, még 2006-ban találták meg a régészek ezt a kis, 6 centiméterszer 2,5 centiméteres agyagból égetett öntőformát, a pontos leírás szerint egy kétrészes, elkeskenyedő végű ár, vagy tű öntőformájának alsó felét. Amiből egyenesen következik, hogy volt ennek a formának egy hasonlóan agyagból égetett teteje is. Az is nagyon valószínű, hogy ez esetben a valamivel egymáshoz rögzített, vagy éppen a földbe beásott öntőformák közé borították bele az öntőnyíláson át a megfelelő mennyiségű felolvasztott bronzot – a formánkon látszik is a magas hő által hagyott nyom. Majd miután az megszilárdult, és kihűlt, levették róla a most 3D-ben is körüljárható kis cserépdarabot, az öntésnél keletkező fölösleget, a sorját pedig csiszolással, köszörüléssel távolították el. És készen is volt az ár, amivel ki lehetett lyukasztani a bőrt. Vagy a tű, amivel össze lehetett fogni a ruhát. Mert a Krisztus születése előtt 2700 és 1900 közötti makói kultúra emberének – aki ezt az öntőformát készítette, és használta, már volt szövőszéke, vagy legalább is valami hasonló alkalmatossága. Azt is tudjuk róla, hogy a sírmellékletek alapján (ezek jobbára csak agyagedények) nem volt valami gazdag népség, viszont már nagyállattartással foglalkozott, tehát ismerte a tehéntejből előállítható élelmiszereket is. (A 24 Üllőn feltárt gödör egyikében 14 fej és lábak nélküli szarvasmarha maradványait találták meg a régészek.) Aztán próbált védelmet nyújtó helyekre, és patakok partjára letelepedni. Halottait mindig elégette, hamvaikat cserépurnákba rakta, vagy egyszerűen beleszórta a sírgödörbe. A makói kultúra fazekasai általában kvarchomokkal „soványították” az agyagot, amivel dolgoztak. És az is érdekes, hogy nem voltak nagy temetőik, inkább magányos sírokat találtak a régészek vagy hármas, hatos sírcsoportokat. A bronzhoz szükséges rezet és ónércet viszont Üllő környékén hiába is keresnénk, így hát csak találgatni lehet, hogy a mai Ausztria területéről hozott alapanyagokból helyben dolgozott-e az amúgy a forma alapján jó szakembernek mondható fémöntő. Vagy esetleg csak az öntőforma került el valahogy az üllői 5-ös számú lelőhelyre." (Pálffy Lajos: Tűt öntött az üllői ember) http://mandarchiv.hu/cikk/6655/Tut_ontott_az_ulloi_ember

Kompetencia

Műveltségi terület

Matematikai kompetencia

Általános

Cím

Sárgaréz kétkaros gyertyatartó (Esterházy-kastély, Szigliget, XIX. század)

Leírás

"Amikor megláttam, egyből arra gondoltam, hogy ezt akár jóbarátom nagyapja is tarthatta kezében, aki a gróf úr belső inasa, avagy komornyikja volt a 20. század elején. A kétkaros gyertyatartó Szigligetről, az Esterházy kastélyból érkezett a Balaton Múzeum iparművészeti gyűjteményébe és a MaNDA 3D-s adatbázisában járhatjuk most körül. A család grófi feléből származó Esterházy Pál (1861-1932) az 1910-es években vette meg az 1780-as alapokon, 1815-ben klasszicistának épített szigligeti kastélyt és a hozzá tartozó földeket Putenai Gézától. Akinek családja a Tóthi-Lengyel famíliával együtt előtte közel 400 esztendeig birtokolta a várat és a hozzá tartozó földeket. (A Tóthi-Lengyelekre a ma szezonálisan vendéglőként működő kúria emlékeztet a várhegy oldalában, melynek impozáns és egyre romló kapuzatába beleépítették a család korábban a vár bejáratát ékítő kőbe vésett címerét.) Putenai Géza sok más magyar birtokoshoz hasonlóan lovakra és nőkre költötte a vagyont, így kerültek szigligeti javai Esterházy Pál kezébe. Aki átépítette a kastélyt és felvirágoztatta a birtokot, 1920-tól pedig Talabér Gábor főkertésszel együtt kialakították azt a kastély alatt elterülő 9 hektáros, mára már védett parkot, melyben talán az összes Magyarországon élő fenyőfajtából találunk példányt. A gróf úr halála után özvegye, Deym Izabella folytatta férje munkáját egészen az oroszok megérkezéséig. Ezután néhány évig mezőgazdasági szakiskolának adott otthont a kastély, majd pedig az Ady Endre barátjaként ismert, a kommunista kultúrpolitikára befolyással bíró Bölöni György révén 1952-től az arra érdemesített művészek alkotóházaként üzemelhet a mai napig. A grófi idők berendezésének nyomai még hellyel-közzel fellelhetők az épületben, de a háborús fosztogatás, a mindenféle enyves kezek működése folytán a mozdítható tárgyak nagyobbik része elveszett. A Magyar Nemzeti Digitális Archívum 3D-s adatbázisában található gyertyatartó 1953-ban, az alkotóház indulásakor került a Balaton Múzeum gyűjteményébe. A 19. századi, 16 centiméter magas, kétkaros, balluszteres szárú sárgaréz gyertyatartó egyszerű iparosmunka, geometrikus és növényi motívumok díszítik. Méretéből és formájából adódóan áthelyezhető asztali világítóeszközként használhatták, tehát nem elképzelhetetlen az a jelenet sem, hogy a gróf úr belső komornyikja, kezében ezzel a kétágú gyertyatartóval ment urát ébreszteni egy őszi kora hajnalon, hogy a vendégekkel kacsára menjenek a szigligeti öbölben." (Pálffy Lajos: Gróf úr, ideje felkelni!) http://mandarchiv.hu/cikk/2798/Grof_ur_ideje_felkelni

Kompetencia

Évfolyam

Matematikai kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Általános

Cím

Martyn Ferenc: Álló alak – Serleg (olajfestmény /öt képből összeállított kompozíció/, 1967)

Leírás

Martyn Ferenc festő- és grafikusművész Álló alak – Serleg (1967) című absztrakt (nonfiguratív - konstruktivista - szürrealista), öt képből összeállított olajfestmény kompozícióját a 2016-os esztendőben az alkotó tiszteletére rendezett, a monumentális életművet gazdag képanyaggal prezentáló emlékkiállításon tekinthették meg a látogatók a kaposvári Vaszary Képtárban. Martyn Ferenc (Kaposvár, 1899. június 10. – Pécs, 1986. április 10.): festő, grafikus, kerámikus, Munkácsy-díjas (1962), érdemes (1970) és kiváló művész (1978), Kossuth-díjas (1973). Rokona, Rippl-Rónai József házában eltöltött ifjú- és gyermekkora során ismerkedett meg először a francia szürrealizmussal, majd a Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula, Vaszary János és Réti István mellett folytatott tanulmányokat. 1926-40 között Párizsban élt, kapcsolatba került a legújabb festészeti irányzatokkal, Chirico metafizikus szürrealizmusával, s 1933-ban csatlakozott az Abstraction-Création művészcsoporthoz. Részt vett kiállításaikon, szinte valamennyi európai országban megfordult. Magyarországon a Képzőművészek Új Társasága (KÚT) csoport tagjává választotta, s 1929-ben az ő meghívásukra mutatkozott be a Tamás Galériában. 1939-re kialakult festői világa, amelynek alapja a síkban megoldott tér és mozgás, s a valóság elemeinek elvont, szublimált megjelenítése. Mindehhez a színek tisztasága, rendje és egymással kölcsönhatásban érvényesülő harmóniája járult. 1940-ben hazatért, s 1945-ben véglegesen Pécsett telepedett le. 1945 után egyik megalapítója volt a Galéria a Négy Világtájhoz nevű kiállítóhelyiség köré csoportosuló Elvont Művészek Csoportjának. Az 1940-es években európai iskolázottságú festményei mellett a modern magyar szobrászat első kísérleteit hozta létre, s átütő erejű grafikai sorozatát, A fasizmus szörnyetegeit. A háborút követően a nonfiguratív irányzatok egyik legfontosabb hazai képviselője és kiteljesítője volt. Művészetét a látvány és az emlék geometrikus, absztrakt formákban való megragadása jellemzi az élmény, a látottak erejének visszaadásával. Dinamizmus és a tiszta színek harsány harmóniája uralja képeit. Több irodalmi műhöz készített illusztrációt, illetve az írói gondolatot kísérő rajzot. Ezeken nem csupán egy-egy epizódot jelenít meg, hanem hiteles érzékletességgel láttatja a szereplőket is. Életművében az absztrakció és a valóságlátás nem szakad el egymástól. Természeti, tárgyi, emberi hivatkozások vannak jelen a képek rejtett világában. Egyrészről a szabadságvágy különböző szimbólumai, másrészről a magyar folklór és az antik mitológia elemei figyelhetők meg a rajzokon és festményeken. A pontos megfigyelésen alapuló ábrázolástól a konstruktív koncepciókon át a geometrikus és spontán absztrakciókig, a látvány, emlék, belső lényeg megragadásának minden rétegében otthonos - mind a festészet mind a rajzművészetet tekintve. Színvilága, formanyelve sokban merít a zenéből és napi kultúra rekvizitumaiból. A zene hangjait vonalakban és színekben élte át, számára a zene ritmust és harmóniát jelentett. Számos irodalmi remekmű kiváló illusztrátora. Plasztikával, kerámiával is foglalkozott. Martyn Ferenc polihisztor művész: korának teljességét igyekszik felfogni és kifejezni, a magyar avantgárd és absztrakt művészet emblematikus alakja.

Kompetencia

Műveltségi terület

Anyanyelvi kommunikáció

Általános

Cím

Teknővájó roma nemzetiségű középkorú férfi teknőkkel a vásárban - (Kiskunhalas, 1961)

Leírás

Dr. Janó Ákos (1927-2015) néprajzkutató - muzeológus a kiskunhalasi vásárban 1961. áprilisában készült fényképe a Thorma János Múzeum - Kiskunhalas fotográfiai tárának eleme. A fénykép egy Szank községben élő (Bács-Kiskun megye), a kiskunhalasi vásáron portékáit árusító teknővájó cigány/roma nemzetiségű középkorú férfit ábrázol. Fáradtnak, átfázottnak, megtörtnek tűnik, s kissé bizalmatlan a fotografáló ’fehér ember’ iránt. Tekintetét szomorú alázattal a földre szegezve összekulcsolt kézzel guggol a képmező baloldalán elemózsiás tarisznyája és egy szomját oltó italos üveg mellett. A nyárfából kapocskával/kapicskával/teknővájó kapával és vonókéssel készített három közepes méretű tiszaháti kenyérsütő teknő, egy hosszúkás fatál és néhány fakanál várja, hogy gazdára találjon. (kobzosBBL)

Kompetencia

Évfolyam

Matematikai kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Általános

Cím

Pásztorfaragások

Leírás

A 3D-ben digitalizált spanyolozással díszített sótartó a keszthelyi Balatoni Múzeum gyűjteményének részét képezi. Díszítményei között stilizált madarak és matyó mintára emlékeztető virágmotívumok jelennek meg. „A sótartó (szaru sótartó, sóstülök) a szarvasmarha szarvából, tülkéből fűrészelt edényféleség a só tárolására. Egyik formája a csonka kúphoz hasonló. A szarv végéből mintegy 10–12 cm hosszú darabot levágtak, hegyes végét lefűrészelték, s ha a lefűrészelt részig nem ért el a tülök üreges része, lyukat fúrtak bele. Ezután az aljának tágabb nyílását egy fakoronggal zárták el, felső szűkebb nyílásába pedig fadugót helyeztek. Másik formája úgy készült, hogy a szarv – rendesen a magyar ökör szarva – középső részéből mintegy 6–8 cm széles karikákat fűrészeltek, s ezeknek az egyik végébe szintén egy fakorongot helyeztek, ez lett a sótartó feneke, másik végébe kivehető, dugószerű fedelet. A harmadik típus az előbbitől abban különbözik, hogy nem hengeres, hanem lapított formája van. A szarukarikákat forró vízben megpuhították, s fából faragott formára húzták. A pásztorok ennek a lapított formának az előnyét azzal magyarázták, hogy kisebb helyet foglal el. Ez a forma a dunántúli pásztorok körében a múlt század dereka táján terjedt el. A sótartót a parasztok, a pásztorok, a vándorok egyaránt használták. Előnye volt, hogy a só nem nedvesedett meg benne. A polgári, ill. úri családok a második típust a són és paprikán kívül különböző fűszerek tartására is használták. Hasonló formájú szaruedénykében tubákot is tartottak. A sótartót a múlt század végén és e század elején nálunk már csak a pásztorok készítették és használták. A hortobágyi pásztorok a bekötött vagy bevarrott szűrujjban mindig magukkal vitték. (…) A pásztorok mind a három típust díszítették. Az első típuson találjuk a legszegényebb díszítményt bevésve, néha beégetve, egy-egy név kezdőbetűjével, virággal, emberi alakkal stb. A második és harmadik típust vésett díszítéssel, karcolt díszítéssel és spanyolozással díszítették. A díszítmények között a mértani formákat, a növényi ábrázolást, a pásztor- és betyáréletből vett jeleneteket, a vallásos és hazafias jelképeket egyformán megtaláljuk.” (Forrás: Magyar néprajzi lexikon)

Kompetencia

Műveltségi terület

Szociális és állampolgári kompetencia