Általános

Cím

Történelmi arcképcsarnok

Leírás

A hívóképen Mária Terézia magyar királynő látható. Az illusztráció a Történelmi arcképcsarnok (Dolinay Gyula, 1897.) című képes albumban található, jelen példány a hódmezővásárhelyi Németh László Gimnázium és Általános Iskola tulajdonát képezi

Kompetencia

Műveltségi terület

Szociális és állampolgári kompetencia

Általános

Cím

Dualizmus kori fővárosi épületek

Leírás

A levelezőlap képes oldalán akvarell technikával készült budapesti részlet: az Operaház az Andrássy út felől. A képes levelezőlap a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum gyűjteményének része. // Az épület története: Pest-Budán 1837 óta a Nemzeti Színház adott otthont a drámai és operaelőadásoknak is, azonban az 1867-es kiegyezést követően a város gyors fejlődésének köszönhetően a színház egyre szűkebbnek bizonyult szerteágazó művészi feladatai ellátására. Az „önálló dalműszínház” szükségességének gondolatát (elsőként) báró Orczy Bódog, a Nemzeti Színház igazgatója fogalmazta meg. 1872-ben bizottságot hoztak létre a felépítendő operaház helyének kijelölésére. A következő évben (verseny)pályázatot írtak ki az épületre, melyen Ybl Miklós terve nyert. Az építkezés 1875-ben kezdődött el, és kilenc évig tartott. / A Magyar Királyi Operaház a korabeli jelentős épületekhez hasonlóan az eklektika jegyében – mely egyes korábbi építészeti stílusok formavilágát alkalmazza – neoreneszánsz stílusban épült (homlokzata barokk elemekkel egészült ki). A mészkőből faragott főhomlokzat enyhén ferde földszintje fokozza az épület monumentalitását. A sarkokat Stróbl Alajos két márványból faragott szfinxe díszíti: karmaik között színházi maszkot és babérkoszorút tartanak. A főbejárat melletti fülkékben Erkel Ferenc és Liszt Ferenc nagyméretű szobra áll, melyek szintén Stróbl alkotásai. Erkel nyugodt pózban, mozdulatlanul ül, míg Liszt szenvedélyesebb, felvetett fejjel ábrázolt alakja dinamikusabban megformált. A(z első emeleti) foyer ablakai előtti árkádok két oldalán lévő fülkékben négy múzsa (Erató,Terpszikhoré, illetve Thaleia és Melpomené) szobra áll. A homlokzatot balusztrádos főpárkány koronázza, tizenhat zeneszerző mészkőszobrával. A színház építőművészeti kivitelezése és technikai felszereltsége a maga korában meghaladta Európa legjelesebb operaházainak színvonalát. A világon elsőként itt alkalmazták a vasszerkezeteket használó, vízhidraulikával működtetett színpadgépezetet. / A Magyar Királyi Operaház ünnepélyes megnyitására 1884. szeptember 27-én került sor I. Ferenc József magyar király jelenlétében. (A megnyitó ünnepség a felfokozott érdeklődés miatt kis híján botrányba fulladt: a kíváncsi tömeg betört az előcsarnokba, a rendőröknek csak nehezen sikerült kituszkolniuk az embereket az épületből.) A nyitó díszelőadáson a Bánk bán első felvonását, a Hunyadi László című opera nyitányát és Wagner Lohengrinjének első felvonását adták elő Erkel Ferenc vezényletével. Hamarosan művészi válságba került a társulat, ugyanis sem létszámban, sem pedig színvonalban nem volt képes megfelelni a mindennapi színjátszás követelményeinek. Ehhez anyagi problémák is társultak, hiszen a pesti közönség nem volt képes viselni a produkciók költségeit. A helyzet 1888-ban Gustav Mahler igazgatói kinevezésével változott meg, akinek működéséhez kötődik az Operaház első „aranykora”. Az addig túlnyomórészt olasz repertoár mellett ő mutatta be először Wagner Ring-tetralógiájának két darabját, valamint Mascagni Parasztbecsületét, amelyet a budapesti siker indított el világhódító útjára. (…) 1945 óta az intézmény hivatalos neve Magyar Állami Operaház. (https://www.opera.hu/hu/rolunk/az-operahaz-epitesenek-tortenete/, https://cultura.hu/kultura/a-budapesti-operahaz-130-eve/,https://m.mult-kor.hu/20140926_kis_hijan_botranyba_fulladt_a_budapesti_operahaz_megnyitoja, http://www.kitervezte.hu/epuletek/kultura/magyar-allami-operahaz-budapest)

Kompetencia

Műveltségi terület

Szociális és állampolgári kompetencia

Általános

Cím

Dualizmus kori fővárosi épületek

Leírás

A postai futás nélküli képeslapon a Halászbástyát látjuk a Szent István-szoborral. // Az épület leírása, története: A Halászbástya Budapest egyik legismertebb műemléke, amely a budai várban, Budapest I. kerületében található. A neoromán kilátóteraszokról látható páratlan budapesti panoráma miatt a legjelentősebb idegenforgalmi látványosságok közé tartozik. A Halászbástya Dunával párhuzamos főhomlokzata mintegy 140 méter hosszúságú, amelyből a déli folyosószárny hossza mintegy 40 méter, az északié 65 méter, míg a díszes középső mellvédfal 35 méter hosszú. Csúcsos süvegű kőtornyai a hét magyar honfoglaló vezért szimbolizálják. A régi budai várfalak helyén a Mátyás-templom átépítésével is megbízott Schulek Frigyes tervei alapján épült 1895 és 1902 között, neoromán stílusban. / A Halászbástya eredetileg a budai városfal egyik védelmi szakasza volt, amelyet a 18. század első felében korszerűsített az osztrák katonai igazgatás. Falai „hajtogatott” alaprajzúak voltak, hogy az egyes szakaszokat a másik tüzérségével védeni lehessen. Elnevezését a Víziváros déli része, a Halászváros után kapta: a halászok már a középkorban is a Nagyboldogasszony- (a mai Mátyás-) templom melletti halpiacra vitték árujukat, céhük tagjai szükség esetén védték is a bástyát az ellenséges betöréstől. / A budai várban a millenniumi ünnepségekre fejeződött be Schulek Frigyes irányításával a Nagyboldogasszony-templom restaurálása. Az ezredéves ünnepségekre a templom környezetét is rendezni akarták, Schulek el is készítette a terveket, de az építkezés csak évekkel később, 1899-ben kezdődhetett meg (s több szakaszban valósult meg). / Az eredetileg egyszerű kiképzésű, szegényes városképi hatású, téglából épült várfalszakaszra Schulek gazdag építészeti köpenyt tervezett, melyhez a Duna felé messze kiugró egykori „Híradás” bástyát, török nevén a Haber kuleszit használta fel északi toronynak, délre pedig egy másik tornyot épített. A két torony között széles, nyílt lépcsőkar jön fel a Duna felől (a Hunyadi János útról) s mielőtt felérkezik a templom szentélyének szintjére, szétválik, és a bástyafalakhoz simulva kétfelől jut fel a legfelső szinten kialakított toronyudvarokra. Ez utóbbiakat a várfal koronáján román kori kolostori kerengőre emlékeztető árkádsorok övezik, és tornyok, toronysisakok, árkádos kilátók, vízköpők, nyílt lépcsők tagolják. A lépcsőfeljárat jobb és bal oldalán, három-három íves fülkemélyedésben, különböző fegyvernemeket képviselő Árpád-kori harcosok szobrait helyezték el. / Schulek az északi és déli bástyákat, valamint a folyosókat összekötő mellvédfalat kellemes panorámájú sétánnyá alakította át oly módon, hogy az karéjszerűen öleli körbe a Mátyás-templomot. A volt bástyafalak szegélyei mentén fedett folyosókat alakított ki, felettük pedig járható teraszt nyitott, melynek sarkait úgynevezett kúpos fedelű bástyák díszítik. Az északi részen többszintes tornyok magasodnak egymás fölé, amelyek előtt Előd és Álmos vezérek szobra, továbbá egy oroszlán és egy tátott szájú mitológiai lény őrködik. Az épületegyüttes harmadik nagy egysége a déli bástyaudvar és a hozzá tartozó Szent István lovas szobor, melynek elkészítésére Stróbl Alajos szobrászművészt kérték fel. A neoromán stílusú alapzatot Schulek tervezte, köréje ovális alaprajzú, áttört kő- és mellvédkorlátot építtetett. Az alapzat építményét domborművek díszítik, amelyek István király uralkodásának egy-egy nevezetes mozzanatát örökítik meg. A Halászbástya szoborparkjának része egy Hunyadi János- és Szent György-szobor, valamint Julianus és Gerhardus barát szobra is. / A kivitelezési munkák folyamán 1901-ben és 1902-ben készült el a déli és északi lépcső, de az épületegyüttest csak az építkezés teljes befejezését követően, 1905. október 9-én adták át a fővárosnak. (Forrás: https://mult-kor.hu/igy-lett-budapest-ekessege-a-halaszbastya-20151009, http://budavar.btk.mta.hu/hu/utcak-terek-epuletek/halaszbastya.html

Kompetencia

Műveltségi terület

Szociális és állampolgári kompetencia

Általános

Cím

Domby Lajos: Akt (olajfestmény, 1968-1974 között)

Leírás

Domby Lajos festőművész Akt (1968-1974 között) című olajfestménye 2011-től a kaposvári Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményében található, jogtulajdonosa az intézmény. Domby Lajos festőművész 1943-ban született Kecskeméten. 1962 és 1967 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult grafikát és festészetet, ahol Fényi Géza volt a mestere. A diploma megszerzését követően egy ideig a fővárosban marad, majd 1971-ben Hódmezővásárra költözik, itt telepedik le. 1975-ben súlyos baleset éri, amely számára az alkotói életpálya végét jelenti. A tragikus eseményről és meghitt kapcsolatukról későbbi felesége, hűséges társa, Dombyné Szántó Melánia (1945-2016) festő- és grafikusművész, költő 2013-ban a következőképp nyilatkozott: „1975-ben az akkor még csak leendő férjem komoly agysérüléssel járó autóbalesetet szenvedett, édesanyja kérésére orvosi javaslatra cselekvőképességet kizáró gondokság alá helyezték. Hiába próbáltuk Pesten élő édesapjával felszabadíttatni, édesanyja akaratát a bíróságok jobban méltatták. Annyit értünk el, hogy a kizáró fokút korlátozó fokúra változtatták. Ekkor tudtunk összeházasodni, 1980-ban. Hiába próbáltunk ki különböző rehabilitációs módszereket, az én nagy tehetséggel magáldott férjem már nem érzett és érez belső késztetést a festéshez.” (in: http://montazsmagazin.hu/dombyne-szanto-melania-verseket-ir-grafikakat-keszit-fest/) Egyéni tárlattal elsőként 1972-ben a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban mutatkozott be. A legrangosabb csoportos kiállításon 1978-ban a budapesti MŰCSARNOKBAN vett részt. "Tájképeit és figurális kompozícióit stilizált formarend és sajátosan élénk színösszetétel jellemezte. Az alföldi festészet dekoratív-lírai irányú továbbfejlesztője. Főként a tájképei jelentősek." (Horváth János) „Domby Lajos festőművész már-már fanatikus elszántsággal igyekszik visszatérni az ősi archetipikus formákhoz, s az elemi színek világához. Képeinek letisztult szín- és formavilága munkáit a szakrális művészet felé közelíti. Nem akar – mivel feltétlen imperatívuszok által cselekszik – nem is tud senkire hasonlítani. Saját benső hangját követve megszállottan alkotja ökologikus műveit, mint egyetlen monumentális freskó vázlatait. Példaképei a leghíresebb ikon- és freskófestők, töretlen vágya, hogy egyszer majd nyomdokaikba léphessen. Képei vertikális sugárzású ősi harmóniát, csendet, békét sugároznak, a formák és a színek összhangzata finom és könnyed zeneiséggé szublimálódik. Nehéz a művészetét, az alkotásait bármelyik stílusirányzathoz láncolni. A Domby Lajos-féle mindenkori érzelmi és értelmi gondolati struktúra megtalálja az egyetlen és egyedi öntőformáját. Valamennyi festménye autonóm entitás, mégis azonnal felfedezhetők rajta: félreismerhetetlenül ’Domby’. Képeit ugyan a megszokottnál mélyebbre hangolja, s talán Van Gogh-hoz hasonlóképp ezzel is a formák szerves egységét őrzi. Nem didaktikus, nem rejtőzködő, nem expresszív, szürrealistának túl realista, realizmusát pedig kétségbe vonja már-már naivnak mondható egyszerűsége. Domby Lajos a festészet ősi forrásaihoz tért vissza. Képei ártatlanul tiszták és mentesek az izmusoktól és a túlhajszolt trópusoktól. Amikor a képeket szemléljük, visszatérünk az ősi tiszta forrásokhoz és ’in illo tempore’ a gyermeki ártatlansághoz.” (kobzosBBL)

Kompetencia

Műveltségi terület

Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Általános

Cím

Szabados János: Őrház (olajfestmény, 2003)

Leírás

Szabados János festőművész Őrház (2003) című olajfestménye a kaposvári Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményében található. A Kaposváron 1937-ben született Munkácsy-díjas kiváló művész a következőképpen summázza életpályáját: „A város, ahol születtem, hét domb karéjában épült, a Kapos mentén. Közülük kettőt hegynek nevezünk ma is: Kecel-hegy és Róma-hegy. Rippl-Rónai révén a Róma-hegy vált ismertebbé, bár nekem, gyermekkori élményeim alapján, a Kecel – mostanra zsúfolásig beépítve is – kedvesebb. A tüskevári malomtól és strandtól jól látszott elnyúló vonulata, jelezve a város egyik akkori határát. Korai rajzaimon, vízfestményeimen ez a vidék jelent meg először. Elsőszülöttként nagy családban nevelkedtem, hatan voltunk testvérek. Apám címfestőmester volt, műhelyében kezdtem rajzolgatni. Ott ismertem meg a festőmesterség eszközeit, anyagait. Elég korán belenőttem az önálló munkába is, üzletportálok kiegészítő figurális díszítőtábláit, plakátokat, mozifilmeket ajánló, enyves festékkel vászonponyvára festett nagyméretű reklámokat, a kötelező ünnepekhez megrendelt sok négyzetméternyi portrét és munkafázisokat megjelenítő tablókat készítettem. Az így szerzett tapasztalatok később is segítettek az éppen adódó feladatokban. Jártam persze művészeti szabadiskolába is, készülvén a főiskolai felvételire. Tanulmányaimat 1957-ben kezdtem a Magyar Iparművészeti Főiskolán, ahol mestereim Z. Gács György és Miháltz Pál festőművészek voltak, de találkozhattam ott Borsos Miklóssal és Rákóci Zoltánnal is, akiknek hitelessége és emberi, szakmai tartása sokunk számára jelent mintát. A diplomamunkáig tartó jó évek után, 1962-ben szülővárosomban kezdtem önállóan dolgozni. Ez idő tájt a Dunántúl városaiban letelepedő fiatal alkotókkal alakuló kapcsolataim szakmai biztatást és biztonságot is adtak. Ez a ki nem mondott, de bizonyosságot jelentő szellemi törekvéseinket is összetartó kapcsolat máig érvényesnek mondható. 1963-ban megnősültem, feleségem Weeber Klára szobrász. Két gyermekünk született: János (1967) és Anna (1977). Mindketten mesterségeinkhez hasonló pályát választottak, a Magyar Iparművészeti Egyetemet végezték el. A műterem, ahol több mint harminc éve dolgozunk, ugyancsak benépesült munkáinkkal, eszközeinkkel, szerszámainkkal, anyagokkal és látszólag haszontalan tárgyakkal, azonban még mindig van ott helye az újabb elképzeléseknek, ötleteknek. A hetvenes években pályázatokon elnyert nagyméretű mozaikok kartonjainak hatása és a kivitelezés folyamata lényeges változást hozott festői gondolkodásomban, új léptéket kerestem. A korábbi zártabb képi világ motívumait, felületmegoldásait a képtérben megnyíló terek szabadon kezelt közegébe helyeztem, így a gesztusok véletlenszerűségét kibontva vagy elfedve, nagyobb szerepet kapott a rajz is. Ez a színekből szabadon kibontakozó világ a nyolcvanas évek közepéig foglalkoztatott. Akkor úgy éreztem, váltanom kell, hiszen az elkészült sok kép között ismétlődéseket találtam, meg időnként feltűnő, számomra árulkodó rutinszerű unalmasságot is. Azóta készült munkáim főszereplői a figurák. Az a jelenség érintett meg, figyelmeztetően, melyet környezetemben meg a világban is tapasztalhattam: a különállás, a zárkózottság, az egyedi sérthetetlenség. Témáim persze nem a magam sorsára utalnak, hiszen elégedettnek mondhatom magam. Olyan családom van, mely érzelmi, és szellemi biztonságot áraszt, újabb, bizakodást árasztó képek készítésére ösztönöz…” (forrás: http://www.napkut.hu/naput_2006/2006_10/021.htm)

Kompetencia

Műveltségi terület

Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség