56 - 60 találat a 10558 közül.

Domby Lajos: Vízpart

Oktatás

Általános

Cím
Domby Lajos: Vízpart (olajfestmény, 1968-1974 között)
Leírás
Domby Lajos festőművész Vízpart (1968-1974 között) című olajfestménye 2011-től a kaposvári Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményében található, jogtulajdonosa az intézmény. Domby Lajos festőművész 1943-ban született Kecskeméten. 1962 és 1967 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult grafikát és festészetet, ahol Fényi Géza volt a mestere. A diploma megszerzését követően egy ideig a fővárosban marad, majd 1971-ben Hódmezővásárra költözik, itt telepedik le. 1975-ben súlyos baleset éri, amely számára az alkotói életpálya végét jelenti. A tragikus eseményről és meghitt kapcsolatukról későbbi felesége, hűséges társa, Dombyné Szántó Melánia (1945-2016) festő- és grafikusművész, költő 2013-ban a következőképp nyilatkozott: „1975-ben az akkor még csak leendő férjem komoly agysérüléssel járó autóbalesetet szenvedett, édesanyja kérésére orvosi javaslatra cselekvőképességet kizáró gondokság alá helyezték. Hiába próbáltuk Pesten élő édesapjával felszabadíttatni, édesanyja akaratát a bíróságok jobban méltatták. Annyit értünk el, hogy a kizáró fokút korlátozó fokúra változtatták. Ekkor tudtunk összeházasodni, 1980-ban. Hiába próbáltunk ki különböző rehabilitációs módszereket, az én nagy tehetséggel magáldott férjem már nem érzett és érez belső késztetést a festéshez.” (in: http://montazsmagazin.hu/dombyne-szanto-melania-verseket-ir-grafikakat-keszit-fest/) Egyéni tárlattal elsőként 1972-ben a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban mutatkozott be. A legrangosabb csoportos kiállításon 1978-ban a budapesti MŰCSARNOKBAN vett részt. "Tájképeit és figurális kompozícióit stilizált formarend és sajátosan élénk színösszetétel jellemezte. Az alföldi festészet dekoratív-lírai irányú továbbfejlesztője. Főként a tájképei jelentősek." (Horváth János) „Domby Lajos festőművész már-már fanatikus elszántsággal igyekszik visszatérni az ősi archetipikus formákhoz, s az elemi színek világához. Képeinek letisztult szín- és formavilága munkáit a szakrális művészet felé közelíti. Nem akar – mivel feltétlen imperatívuszok által cselekszik – nem is tud senkire hasonlítani. Saját benső hangját követve megszállottan alkotja ökologikus műveit, mint egyetlen monumentális freskó vázlatait. Példaképei a leghíresebb ikon- és freskófestők, töretlen vágya, hogy egyszer majd nyomdokaikba léphessen. Képei vertikális sugárzású ősi harmóniát, csendet, békét sugároznak, a formák és a színek összhangzata finom és könnyed zeneiséggé szublimálódik. Nehéz a művészetét, az alkotásait bármelyik stílusirányzathoz láncolni. A Domby Lajos-féle mindenkori érzelmi és értelmi gondolati struktúra megtalálja az egyetlen és egyedi öntőformáját. Valamennyi festménye autonóm entitás, mégis azonnal felfedezhetők rajta: félreismerhetetlenül ’Domby’. Képeit ugyan a megszokottnál mélyebbre hangolja, s talán Van Gogh-hoz hasonlóképp ezzel is a formák szerves egységét őrzi. Nem didaktikus, nem rejtőzködő, nem expresszív, szürrealistának túl realista, realizmusát pedig kétségbe vonja már-már naivnak mondható egyszerűsége. Domby Lajos a festészet ősi forrásaihoz tért vissza. Képei ártatlanul tiszták és mentesek az izmusoktól és a túlhajszolt trópusoktól. Amikor a képeket szemléljük, visszatérünk az ősi tiszta forrásokhoz és ’in illo tempore’ a gyermeki ártatlansághoz.” (kobzosBBL)

Kompetencia

Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Kertész Sándor: Emlék a régi házról

Oktatás

Általános

Cím
Kertész Sándor: Emlék a régi házról (olajfestmény, 1990-es évek)
Leírás
Kertész Sándor festő- és grafikusművész Emlék a régi házról (1990-es évek) című olajfestményét a 2000-es esztendő őszén az alkotó 60. születésnapja tiszteletére rendezett, a kiváló életművet gazdag képanyaggal prezentáló kiállításon tekinthették meg a látogatók a kaposvári Együd Árpád Kulturális Központ Vaszary Képtárában. „Kertész Sándor festőművész (Kaposvár, 1940. október 29.) 1980-tól a Művészeti Alap, 1988-tól a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének tagja. A szegedi Tanárképző Főiskola elvégzése után Mezőcsokonyára kerül. A 60-as évek végén kiindulópontként a dekoratív felületekre épülő szürreális nonfiguráció szolgált számára Martyn Ferenc közvetítésében. 1975-től szűkebb lakóhelye, a falu szellemi világa fogalmazódik meg képein. A mindennapi paraszti életet körülvevő tárgyakról, a falusi udvar tartozékait jelentő ócska használati eszközökről készült rajzaiban nem az értékmegőrzés gesztusával, hanem a hagyományos világkép fokozatos kiürülésével, a szétesés állapotával szembesít. 80-as évek elejétől keltezhető festményeinek is e szociológiai kiindulópontú, karikatúraszerű viszony a meghatározója. Szürreális jelenetei üresen hagyott felületek, szétszóródó tárgyak között játszódnak. Groteszk kiemelések, torzítások, miniatürizált méretek jellemzik e kompozíciókat. A groteszk iránti érzék legtömörebben kis méretű tusrajzokban jut érvényre. Kertész munkásságában a 80-as évek második felében az aktív szituációkat egy befelé fordultabb viszony váltja fel: a személyes vonatkozású lelkiélet foglalkoztatja a szerelem és különösen a nemiség életben betöltött szerepe kapcsán.” (in: Géger Melinda: Képzőművészeti élet Somogyban 1945-1990., Kaposvár, 1998, 100. p.) „Kertész Sándorra áttételesen hatott ugyan a Szabados János, Honthy Márta, Bors István és Weeber Klára műveiben programszerűen megfogalmazott folklorisztikus igény, alapvető inspirációként azonban korábbi szűkebb lakóhelye, Mezőcsokonya szolgált számára. A környezet apró hordalékvilága után a 80-as évekre egy sajátos, karikatúraszerű viszony lesz képeinek fő atmoszferikus meghatározója, amikor már nem az értékmegőrzés, hanem a hagyományos világkép fokozatos kiürülésének állapotával szembesít.” (Dr. Géger Melinda, Pannon Tükör, 1997/3) “Jelenetei – különösen az utóbbi években – egyre szélesebb pusztákon, egyre üresebben hagyott felületek között játszódnak, szétszóródó tárgyak között. E töredékes elemek és a köztük- körülöttük virtuskodó kis ’angyalkák’ különös ellentéte az irrealitás érzését fokozza a nézőben. A tárgyakat, akárcsak az emberi alakokat, gyakran elhasznált vaspántok, kapcsok, szétfeslő varrások tartják össze. Lazán tákolt és ugyanakkor széthulló szerkezetekből, pót-/végtagokból áll világunk, életünk és néha magunk is. – vallja a festő. Szárnyaink nyomorúságos toldalékok, kisszerű elrugaszkodásaink kilátástalanok, önmagunkra utaltságunk végzetes. Az ember ágaskodó kimozdulásai hiába biztatóak, összecsatolt tartozékai miatt csupán esendő, nehézkes figura. Az érvényesülés szárnyai csak varrottak, a kiröppenés, elszakadás nehéz.” (Dr. Géger Melinda, Új Művészet, 1990/1.) “Alkotásaiban az emberi alakok és az állatfigurák levetvén hétköznapi arcukat, lélektanilag provokatív és finoman ironikus viselkedésformákat öltenek. A mondanivalót éles és finoman ívelő nonfiguratív ecsetvonás teremti meg izzó fesztelenséggel, határozottan és lényegre törően. A megelevenített állatfigurák a polgári erkölcs tudatosan felmagasztalt kontrasztjait vöröslő fényben juttatják kifejezésre. Kertész Sándor disztributív tértechnikát alkalmaz, amely többnyire egy figurát feltételez, s ez egyben a kép támpillére is. Majd a háttérben mintegy támaszként, alig tapinthatóan felsejlik a mű lényege. A mondanivaló, kinyilatkoztatásként jelenik meg karakteres, pontos nonfiguratív vonásokkal, izzó tömörséggel, s a kép ezen igazi magja féken tartja az akadályokat és a konfliktusokat, amelyekbe az élő teremtmények ütköznek. A művész a figuratív és a nonfiguratív ábrázolás között egyensúlyoz, miközben bizonyos érdeklődést mutat az informális költészettan iránt; a szardonikus, északi ihletésű figurák ábrázolásában mértéktartó, szürrealista biomorfizmusra törekszik. Gazdag kulturális örökséget hordozó művei olyan üzeneteket közvetítenek, amelyeket az élet labirintusában véget nem érő játék vezérfonala köt össze.” (Dr. Francesca Romana Rossi, Olaszország, Udine, kiállításmegnyitó /szövegrészlet/, 1989) “Elnyomjuk, vagy hagyjuk felszínre törni: az élet zenitje körül, mint egy hirtelen támadt fuvallat hozta, ki tudja honnan idelebbenő illatfoszlány, egyre gyakrabban sejlenek fel azok az édes-bús fájdalmas érzések, amelyek megfogalmazásával már oly sokan megkínlódtak. Proust több, mint ezer oldalon kísérelte meg, hogy az Eltűnt idő nyomába eredjen, s Gulácsyt is fogva tartotta az Elhangzott dal régi fényről, szerelemről. Egy lebbenő függöny…egy elsuhanó madár…egy ablakosztás jelzése…egy nyári nap melege…kinek-kinek saját emléke. Igen, ez a ’több vonulatú gondolatiság’ a Kertész alkotások lényege. Csak az övé, egyedi, egyéni és utánozhatatlan.” (Horváth János Milán, METESZ Székház, Kaposvár, kiállításmegnyitó /szövegrészlet/, 2011)

Kompetencia

Műveltségi terület
Anyanyelvi kommunikáció
„A sors magamra vétele, a keserű pohár kiürítése (szenvedés) és a tökéletes szabadság, az uralom gyönyöre (boldogság) között van egy kicsiny rés. Ezen a kicsiny résen át bújhat ki az ember az időből és a térből. – Isten még messze van.” (Hamvas Béla)
„A sors magamra vétele, a keserű pohár kiürítése (szenvedés) és a tökéletes szabadság, az uralom gyönyöre (boldogság) között van egy kicsiny rés. Ezen a kicsiny résen át bújhat ki az ember az időből és a térből. – Isten még messze van.” (Hamvas Béla)

Szász Endre: Egy asszony emlékére

Oktatás

Általános

Cím
Szász Endre: Egy asszony emlékére (szitanyomat, 1980-as évek)
Leírás
Szász Endre festő- és grafikusművész Egy asszony emlékére (1980-as évek) című szitanyomat alkotása 1992-től a kaposvári Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményében található. "Szász Endre a 20. századi képzőművészet kiemelkedő hatású, rendkívül sokoldalú alkotója: festő, grafikus és látványtervező, emellett divat-és ékszertervező, porcelánfestő, a könyvillusztrációt művészi rangra emelő mester… Szász Endre 1926. január 7-én született, Csíkszeredában, Szász Béla sebészorvos és Susenka Erzsébet egyetlen gyermekeként. Gyermekkorát is itt élte, majd a család Kaposvárra költözött. Már gyermekkorában megmutatkozott kiváló megfigyelőképessége, amelynek köszönhetően fejből, modell nélkül rajzolt vagy faragott. Szigorú nevelést kapott, és a művészi orientáció miatt édesapjával gyakoriak voltak a konfliktusok. Később emiatt és apja alkoholproblémái következtében elhagyta szüleit, és tizennégy éves korától önfenntartó volt, egy évvel később önálló kiállítása nyílt Marosvásárhelyen. Mestere Molter Károly, ill. patrónusai Kós Károly és László Gyula vették szárnyaik alá a fiatal tehetséget. Az 1946-ban elkezdett Képzőművészeti Főiskolát két és fél év után hagyta ott a politika által lekorlátozott művészet fullasztó atmoszférájából menekülve. 1950-ben koholt vádak alapján, fegyverrejtegetésért elítélték 10 évre, de betegsége miatt csak másfél évet töltött börtönben. Mindezek után a Nemzeti Dekorációs Vállalatnál talált munkát grafikusként. Itt egyik különös feladata volt 1951-ben, hogy egy magas rangú kínai vezető tiszteletére kellett dekorálnia a Puskin mozi különtermét a két nagy nemzeti költő, Petőfi és Puskin barátságának témájával. Szász megoldotta annak ellenére, hogy eme barátság megkérdőjelezhető, hiszen Petőfi csupán 14 éves volt, amikor Puskin meghalt. 1956-ban az épület egy része elpusztult, a freskó megsemmisült. Szász ekkoriban kezdett könyveket illusztrálni, az ötvenes, hatvanas években körülbelül 600 kötetet gazdagított rajzaival, köztük Villon, Heine és Balassi köteteket. Illusztrációit tollrajzokként vagy rézkarcokként készítette el, majd hidegtű-technikát alkalmazott – ez utóbbival tudta leginkább kifejezni saját stílusát. Iskolateremtő lett, jellegzetes stílusjegyei meghatározóak voltak a könyvgrafika művészetében. Egyik legnagyobb sikerét 1964-ben Omar Khajjám 10. századi perzsa költő Rubáiyát c. magyar kiadásának illusztrálásával érte el, amelyet a British Museum – Öt évszázad könyvművészete c. kiállítása keretében – beválogatott a 20. század harminc legszebb könyve közé. A hatvanas években a Filmgyárban dolgozott dekoratőrként és díszlettervezőként, közben festett is, és egyre több díjat kapott – köztük Munkácsy-díjat is – ill. egyre ismertebbé vált. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy az 1968-tól kiadott, Szász Endre szürrealisztikus festményeivel illusztrált Medicor naptárak óriási népszerűségnek örvendtek, sokan kivágták és bekeretezték a képeket, és mint reprodukciót a falra akasztották. Egyik leghíresebb filmes munkája, hogy díszlet- és látványtervezője volt az 1968-ban készült Egri csillagoknak – egy rövid jelenet erejéig fel is tűnik a filmben festő szerepben. A feladatra Várkonyi Zoltán rendező kérte fel, akivel művészi szimbiózisban, egymást inspirálva dolgoztak a film felvételei alatt. Szász ebben az időben ismerkedett meg az Omega együttes tagjaival, a grafikusművész tervezte az 1970-es Éjszakai országúton c. lemez borítóját. Közös szemléletmódjuk is összekovácsolta őket, miszerint a befogadói élményt növeli, ha társművészeteket egyesítenek. A következő két évtizedet Szász Endre Torontóban és Los Angelesben töltötte – miután a magyar politika sokáig nem engedte külföldre utazni. Kint tartózkodása alatt megismerkedett Salvador Dalíval és menedzserével, akivel Szász rövid ideig együtt is dolgozott. Dalíval baráti kapcsolatot ápoltak. 1974-ben a Fehér Ház is rendelt tőle egy monumentális művet a vietnámi háború végetvetése témában. 1978-ban, egy hazalátogatás alkalmával, a Győri Színház igazgatójától felkérést kapott nagyméretű pannó készítésére. Ekkor terelődött a figyelme a porcelánra mint időtálló anyagra és kezdett kísérletezni vele a Hollóházi Porcelángyárban. Az óriási táblakép elkészült a színház számára, Szász pedig további gyümölcsöző kapcsolatban maradt a porcelángyárral: terveket és motívumokat, ill. további porcelán faliképeket készített, többek között a budapesti Hilton Szálloda számára. Mindemellett az ő keze munkája a 3-as metró Dózsa György úti megállóiban található Dózsa Györgyöt ábrázoló két, 10 méter széles porcelánpannó. Szász Endre a kilencvenes években hazatelepült Magyarországra, és Kaposvártól nem messze, Várdán találta meg otthonát és a legmegfelelőbb helyszínt az alkotásra. 2003 augusztusában hunyt el a festőművész. Özvegye, Szászné Hajdú Katalin jóvoltából megtekinthető a mester által összegyűjtött műtárgykollekció és egykori műterem, a család várdai otthonából lett Szász Endre Kastélymúzeumban. A miskolci Herman Ottó Múzeumban is látogatható egy Szász Endre-gyűjtemény 300 alkotással.” forrás: https://mandadb.hu/cikk/827242/A_konyvillusztraciok_es_porcelanpannok_mestere__Szasz_Endre_elete

Kompetencia

Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Szász Endre: Gertrúd

Oktatás

Általános

Cím
Szász Endre: Gertrúd (szitanyomat, 1980-as évek)
Leírás
Szász Endre festő- és grafikusművész Gertrúd (1980-as évek) című szitanyomat alkotása 1992-től a kaposvári Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményében található. "Szász Endre a 20. századi képzőművészet kiemelkedő hatású, rendkívül sokoldalú alkotója: festő, grafikus és látványtervező, emellett divat-és ékszertervező, porcelánfestő, a könyvillusztrációt művészi rangra emelő mester… Szász Endre 1926. január 7-én született, Csíkszeredában, Szász Béla sebészorvos és Susenka Erzsébet egyetlen gyermekeként. Gyermekkorát is itt élte, majd a család Kaposvárra költözött. Már gyermekkorában megmutatkozott kiváló megfigyelőképessége, amelynek köszönhetően fejből, modell nélkül rajzolt vagy faragott. Szigorú nevelést kapott, és a művészi orientáció miatt édesapjával gyakoriak voltak a konfliktusok. Később emiatt és apja alkoholproblémái következtében elhagyta szüleit, és tizennégy éves korától önfenntartó volt, egy évvel később önálló kiállítása nyílt Marosvásárhelyen. Mestere Molter Károly, ill. patrónusai Kós Károly és László Gyula vették szárnyaik alá a fiatal tehetséget. Az 1946-ban elkezdett Képzőművészeti Főiskolát két és fél év után hagyta ott a politika által lekorlátozott művészet fullasztó atmoszférájából menekülve. 1950-ben koholt vádak alapján, fegyverrejtegetésért elítélték 10 évre, de betegsége miatt csak másfél évet töltött börtönben. Mindezek után a Nemzeti Dekorációs Vállalatnál talált munkát grafikusként. Itt egyik különös feladata volt 1951-ben, hogy egy magas rangú kínai vezető tiszteletére kellett dekorálnia a Puskin mozi különtermét a két nagy nemzeti költő, Petőfi és Puskin barátságának témájával. Szász megoldotta annak ellenére, hogy eme barátság megkérdőjelezhető, hiszen Petőfi csupán 14 éves volt, amikor Puskin meghalt. 1956-ban az épület egy része elpusztult, a freskó megsemmisült. Szász ekkoriban kezdett könyveket illusztrálni, az ötvenes, hatvanas években körülbelül 600 kötetet gazdagított rajzaival, köztük Villon, Heine és Balassi köteteket. Illusztrációit tollrajzokként vagy rézkarcokként készítette el, majd hidegtű-technikát alkalmazott – ez utóbbival tudta leginkább kifejezni saját stílusát. Iskolateremtő lett, jellegzetes stílusjegyei meghatározóak voltak a könyvgrafika művészetében. Egyik legnagyobb sikerét 1964-ben Omar Khajjám 10. századi perzsa költő Rubáiyát c. magyar kiadásának illusztrálásával érte el, amelyet a British Museum – Öt évszázad könyvművészete c. kiállítása keretében – beválogatott a 20. század harminc legszebb könyve közé. A hatvanas években a Filmgyárban dolgozott dekoratőrként és díszlettervezőként, közben festett is, és egyre több díjat kapott – köztük Munkácsy-díjat is – ill. egyre ismertebbé vált. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy az 1968-tól kiadott, Szász Endre szürrealisztikus festményeivel illusztrált Medicor naptárak óriási népszerűségnek örvendtek, sokan kivágták és bekeretezték a képeket, és mint reprodukciót a falra akasztották. Egyik leghíresebb filmes munkája, hogy díszlet- és látványtervezője volt az 1968-ban készült Egri csillagoknak – egy rövid jelenet erejéig fel is tűnik a filmben festő szerepben. A feladatra Várkonyi Zoltán rendező kérte fel, akivel művészi szimbiózisban, egymást inspirálva dolgoztak a film felvételei alatt. Szász ebben az időben ismerkedett meg az Omega együttes tagjaival, a grafikusművész tervezte az 1970-es Éjszakai országúton c. lemez borítóját. Közös szemléletmódjuk is összekovácsolta őket, miszerint a befogadói élményt növeli, ha társművészeteket egyesítenek. A következő két évtizedet Szász Endre Torontóban és Los Angelesben töltötte – miután a magyar politika sokáig nem engedte külföldre utazni. Kint tartózkodása alatt megismerkedett Salvador Dalíval és menedzserével, akivel Szász rövid ideig együtt is dolgozott. Dalíval baráti kapcsolatot ápoltak. 1974-ben a Fehér Ház is rendelt tőle egy monumentális művet a vietnámi háború végetvetése témában. 1978-ban, egy hazalátogatás alkalmával, a Győri Színház igazgatójától felkérést kapott nagyméretű pannó készítésére. Ekkor terelődött a figyelme a porcelánra mint időtálló anyagra és kezdett kísérletezni vele a Hollóházi Porcelángyárban. Az óriási táblakép elkészült a színház számára, Szász pedig további gyümölcsöző kapcsolatban maradt a porcelángyárral: terveket és motívumokat, ill. további porcelán faliképeket készített, többek között a budapesti Hilton Szálloda számára. Mindemellett az ő keze munkája a 3-as metró Dózsa György úti megállóiban található Dózsa Györgyöt ábrázoló két, 10 méter széles porcelánpannó. Szász Endre a kilencvenes években hazatelepült Magyarországra, és Kaposvártól nem messze, Várdán találta meg otthonát és a legmegfelelőbb helyszínt az alkotásra. 2003 augusztusában hunyt el a festőművész. Özvegye, Szászné Hajdú Katalin jóvoltából megtekinthető a mester által összegyűjtött műtárgykollekció és egykori műterem, a család várdai otthonából lett Szász Endre Kastélymúzeumban. A miskolci Herman Ottó Múzeumban is látogatható egy Szász Endre-gyűjtemény 300 alkotással.” forrás: https://mandadb.hu/cikk/827242/A_konyvillusztraciok_es_porcelanpannok_mestere__Szasz_Endre_elete

Kompetencia

Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Martyn Ferenc: Souvenir d'Espagne II.

Oktatás

Általános

Cím
Martyn Ferenc: Souvenir d'Espagne II. (olajfestmény, 1943)
Leírás
Martyn Ferenc festő- és grafikusművész Souvenir d'Espagne II. (1943) című absztrakt (nonfiguratív - konstruktivista - szürrealista) olajfestményét a 2016-os esztendőben az alkotó tiszteletére rendezett, a monumentális életművet gazdag képanyaggal prezentáló emlékkiállításon tekinthették meg a látogatók a kaposvári Vaszary Képtárban. Martyn Ferenc (Kaposvár, 1899. június 10. – Pécs, 1986. április 10.): festő, grafikus, kerámikus, Munkácsy-díjas (1962), érdemes (1970) és kiváló művész (1978), Kossuth-díjas (1973). Rokona, Rippl-Rónai József házában eltöltött ifjú- és gyermekkora során ismerkedett meg először a francia szürrealizmussal, majd a Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula, Vaszary János és Réti István mellett folytatott tanulmányokat. 1926-40 között Párizsban élt, kapcsolatba került a legújabb festészeti irányzatokkal, Chirico metafizikus szürrealizmusával, s 1933-ban csatlakozott az Abstraction-Création művészcsoporthoz. Részt vett kiállításaikon, szinte valamennyi európai országban megfordult. Magyarországon a Képzőművészek Új Társasága (KÚT) csoport tagjává választotta, s 1929-ben az ő meghívásukra mutatkozott be a Tamás Galériában. 1939-re kialakult festői világa, amelynek alapja a síkban megoldott tér és mozgás, s a valóság elemeinek elvont, szublimált megjelenítése. Mindehhez a színek tisztasága, rendje és egymással kölcsönhatásban érvényesülő harmóniája járult. 1940-ben hazatért, s 1945-ben véglegesen Pécsett telepedett le. 1945 után egyik megalapítója volt a Galéria a Négy Világtájhoz nevű kiállítóhelyiség köré csoportosuló Elvont Művészek Csoportjának. Az 1940-es években európai iskolázottságú festményei mellett a modern magyar szobrászat első kísérleteit hozta létre, s átütő erejű grafikai sorozatát, A fasizmus szörnyetegeit. A háborút követően a nonfiguratív irányzatok egyik legfontosabb hazai képviselője és kiteljesítője volt. Művészetét a látvány és az emlék geometrikus, absztrakt formákban való megragadása jellemzi az élmény, a látottak erejének visszaadásával. Dinamizmus és a tiszta színek harsány harmóniája uralja képeit. Több irodalmi műhöz készített illusztrációt, illetve az írói gondolatot kísérő rajzot. Ezeken nem csupán egy-egy epizódot jelenít meg, hanem hiteles érzékletességgel láttatja a szereplőket is. Életművében az absztrakció és a valóságlátás nem szakad el egymástól. Természeti, tárgyi, emberi hivatkozások vannak jelen a képek rejtett világában. Egyrészről a szabadságvágy különböző szimbólumai, másrészről a magyar folklór és az antik mitológia elemei figyelhetők meg a rajzokon és festményeken. A pontos megfigyelésen alapuló ábrázolástól a konstruktív koncepciókon át a geometrikus és spontán absztrakciókig, a látvány, emlék, belső lényeg megragadásának minden rétegében otthonos - mind a festészet mind a rajzművészetet tekintve. Színvilága, formanyelve sokban merít a zenéből és napi kultúra rekvizitumaiból. A zene hangjait vonalakban és színekben élte át, számára a zene ritmust és harmóniát jelentett. Számos irodalmi remekmű kiváló illusztrátora. Plasztikával, kerámiával is foglalkozott. Martyn Ferenc polihisztor művész: korának teljességét igyekszik felfogni és kifejezni, a magyar avantgárd és absztrakt művészet emblematikus alakja.

Kompetencia

Műveltségi terület
Anyanyelvi kommunikáció
„Dombos, vízparti táj előterében mozgalmas,’nyújtózkodó’ formák. A jobb felső sarokban az előbújó nap.” (Hárs Éva)
„Dombos, vízparti táj előterében mozgalmas,’nyújtózkodó’ formák. A jobb felső sarokban az előbújó nap.” (Hárs Éva)

A találati lista exportálásához szűkíteni kell a találati listát.