56 - 60 találat a 9515 közül.

Hegedüs László: Tájkép - Olaszország

Oktatás

Általános

Cím
Hegedüs László: Tájkép - Olaszország (Italy, aquarell festmény, 1949, sorszám: 238)
Leírás
Hegedüs László festőművész Tájkép - Olaszország (1949) című aquarell festménye 1990-től a kaposvári Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményében található. Az alkotó 1920-ban született Budapesten. "Festő, grafikus. 1936-38 között az Aba Novák Vilmos Stúdióba járt, ahol Vaszary tanítványa volt, majd a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett. 1945 után a Fókusz, illetve a Művész Galéria tulajdonosa. 1948-tól külföldön tevékenykedett: Ausztriában, Olaszországban, majd 1972-ig Ausztráliában. Ezután Londonban telepedett le, de többször látogatott Magyarországra. 1987 óta ismét Ausztráliában él. Egyéni tárlatai voltak vidéken (Szentes, Nyírbátor, Hatvan) és külföldön (Melbourne, Sydney, Brisbane, London), valamint csoportosak az Ernst Múzeumban, a Nemzeti Szalonban, Londonban, Melbourneben stb. Munkáit őrzik a Magyar Nemzeti Galériában, a Fővárosi Képtárban, a kaposvári Rippl Rónai Múzeumban, a Szépművészeti Múzeumban, ausztráliai, párizsi, római, amerikai és angliai közgyűjteményekben. 1982-ben ötven festményét és harminc grafikáját a nyírbátori Báthory Múzeumnak ajándékozta." (in: http://www.kieselbach.hu/muvesz/hegedus-laszlo-_hegedus_-laszlo__9087) „Hegedüs László festőművész tájképfestészete senkivel össze nem hasonlítható helyet foglal el a magyar és az egyetemes művészetben. A világpolgár művész egyaránt otthonosan mozog a magyar vidéken, a földgolyó kontinenseinek hatalmas városaiban és legapróbb szigetein egyaránt. Művein az ember alkotta világ szublimálódik a végtelen természet tisztaságába és ősi ártatlanságába, az Univerzum harmóniájába. Képei végtelenül gazdag színárnyalatokat megjelenítő, bátor, lendületes ecsetvonásokkal ’poéta natus’-ként a plein air jegyében megalkotott, ökonomikus remekművek. A művész leginkább szűrt fényben, a kora hajnali derengésben vagy a lebukó nap fényében igyekszik megörökíteni a körülötte lévő világ egy szegmentumát. Expresszív lírai impresszionista ábrázolásmódjába szürrealisztikus elemek ötvöződnek. Az általa ábrázolt témát gyakran sikerül kiszabadítania a nyugati kultúrát rabságban tartó centrális perspektíva hálójából, s a kompozíció a kitágított, a kiterített, olykor a fordított perspektíva törvényszerűségeinek jegyében szerveződik. A távol-keleti kultúrák ideológiája és világábrázolása, meditatív képalkotása nagy hatást gyakorolt Hegedüs László művészetére. Műalkotásai nem a pillanatnyi látványt rögzítik, hanem az éppen aktuálisan vizuálisan megragadhatóból kidesztillált időtlen, örökkévaló, létfilozófiai mélységű érzelmi-gondolati struktúrát fogalmazzák meg a legautentikusabb vizuális önkifejezés, a festészet nyelvén. Hegedüs Zoltán nem pusztán érzelmek és hangulatok festője, hanem a pillanatnyi mulandó látványban a Világmindenség attribútumait, valamint a Részben mindig az Egészet kereső és megjeleníteni igyekvő festőművész, pillanatnyi képi impressziókból az időtlen Ontológiai Szubsztancia aranymosója, a természeti fények pazar játékának tanúja és krónikása, a színek és fények zenésze. Tájképei lélekkondicionáló, gyógyító meditációs források és objektumok, melyek kiszabadítanak a nyugati kultúra patologikus lineáris idejének fogságából, s szakrális idődimenziókba emelnek.” (kobzosBBL)

Kompetencia

Műveltségi terület
Anyanyelvi kommunikáció

Spanyolozott, virágdíszes víztartó kobak I.

Oktatás

Általános

Cím
Spanyolozott, virágdíszes víztartó kobak
Leírás
„Langenaria Siceraria. Ez a latin rendszertani elnevezés az ember egyik leghűségesebb társát, a lopótököt takarja, ami már tízezer éve tartja hűvösen a vizet, segíti ki a hordóból a bort és több hangszer és pipa alapja is egyben. Mindezek mellett a pápuák földjén a férfiak ékességét is befogadja, de Magyarországon évszázadokon keresztül leginkább a különféle folyadékok tárolására, mozgatására használták – ezért is kerülhetett be néhány szépen díszített darab a keszthelyi Balaton Múzeum gyűjteményébe. Ezek közül most egyet 3D-ben is tanulmányozhatunk a MaNDA adatbázisában. A sokáig a növény őshazájának tartott Afrikában 5000 éves, lopótökből készített edényeket is találtak. A növény szinte az egész világon elterjedt, de arról megoszlanak a vélemények, hogy hogyan került az amerikai kontinensre. Egyes kukurbitológusok (na jó, tökszakértők) szerint a Bering szoroson nagy vacogások közepette átkelő emberek vitték magukkal, mások éppen a hideg miatt elvetik ezt a lehetőséget és más megoldásokat keresnek. Felmerült a tengeráramlásokon való utazás is, kiokoskodták, óránként két kilométerrel számolva 145 napos volt a lopótök óceáni útja. Az viszont biztos, hogy a lopótökből készített edények használata Mexikóban mind a mai napig általánosan elterjedt, de ugyanígy Kínában sem ment ki a divatból. Ott többek között a nagy tiszteletben tartott tücsköknek készítenek „kalitkát” belőle. A lopótök szinte minden kontinensen különféle zeneszerszámok alapja, de előszeretettel felhasználják a pipák szárához is. A legbizarrabb szerepet a pápuáknál kapta, ahol a növekedés folyamán súlyokkal nyújtják a szárát, mert csak így lehet megfelelő méretű péniszöltözék, pápuául koteka belőle. A melegebb éghajlatot kedvelő lopótököt ehhez képest Magyarországon leginkább folyadékok tárolására használták. Hogy mikor érkezett a növény a Kárpát-medencébe, arról csak találgatni lehet. Az biztos, hogy Szent László vitézei már 1086-ban lopótökből itták a bort Krasznabételek mellett, a besenyők ellen vonulva. Funkcióinál fogva hívják itt butykos töknek, flaskatöknek, nyakas töknek és szívótöknek is, ez utóbbi közismertebb neve a hébér, avagy a borlopó, amellyel a büszke szőlősgazda szokta mifelénk sorra kóstoltatni a különféle hordókba tett jó és még jobb borait. A hébérnek használt lopótök hosszú nyakát a kiszáradás után kifúrják, majd ezután szedik ki belőle a magvakat és belének összeszáradt maradékát. Ez meglehetősen babra munka lehet, de a Balaton Múzeum gyűjteményében található 17,8 centiméter magas és 12,5 centi átmérőjű példány díszítése sem készült el egyik napról a másikra. A víztartó kobak hasán gyönyörű rajzolatú virágos, leveles növény fut körbe, az edény talpát és nyakát szép szabályos geometrikus minta díszíti. A bicskával bekarcolt motívumokat vörös, fekete és kék viasszal „spanyolozták”, töltötték ki. Ami az elnevezést illeti, aki ismeri e szép múzeumi tárgy fellelési helyét, Keszthely környékét, az sejtheti azt is, hogy e kobak több bort, mint vizet látott, amíg a gazdáját szolgálta.” (Pálffy Lajos: Több bort, mint vizet látott, amíg a gazdáját szolgálta) http://mandarchiv.hu/cikk/2980/Tobb_bort_mint_vizet_latott_amig_a_gazdajat_szolgalta

Kompetencia

Évfolyam
Matematikai kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2
Matematikai kompetencia
A Langenaria Siceraria (lopótök) anyagában és formájában rejlő számtalan lehetőséget több évezrede valamennyi kultúra felfedezte és kiaknázta a mindennapi élet tárgyi eszközkészletének előállítására, ahol e növény megtermett.
A Langenaria Siceraria (lopótök) anyagában és formájában rejlő számtalan lehetőséget több évezrede valamennyi kultúra felfedezte és kiaknázta a mindennapi élet tárgyi eszközkészletének előállítására, ahol e növény megtermett.

Kertész Sándor: Az idő ablaka

Oktatás

Általános

Cím
Kertész Sándor: Az idő ablaka (akrilfestmény, 1990-es évek)
Leírás
Kertész Sándor festő- és grafikusművész (1990-es évek) című akrilfestménye 2000-től a kaposvári Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményében található. „Kertész Sándor festőművész (Kaposvár, 1940. október 29.) 1980-tól a Művészeti Alap, 1988-tól a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének tagja. A szegedi Tanárképző Főiskola elvégzése után Mezőcsokonyára kerül. A 60-as évek végén kiindulópontként a dekoratív felületekre épülő szürreális nonfiguráció szolgált számára Martyn Ferenc közvetítésében. 1975-től szűkebb lakóhelye, a falu szellemi világa fogalmazódik meg képein. A mindennapi paraszti életet körülvevő tárgyakról, a falusi udvar tartozékait jelentő ócska használati eszközökről készült rajzaiban nem az értékmegőrzés gesztusával, hanem a hagyományos világkép fokozatos kiürülésével, a szétesés állapotával szembesít. 80-as évek elejétől keltezhető festményeinek is e szociológiai kiindulópontú, karikatúraszerű viszony a meghatározója. Szürreális jelenetei üresen hagyott felületek, szétszóródó tárgyak között játszódnak. Groteszk kiemelések, torzítások, miniatürizált méretek jellemzik e kompozíciókat. A groteszk iránti érzék legtömörebben kis méretű tusrajzokban jut érvényre. Kertész munkásságában a 80-as évek második felében az aktív szituációkat egy befelé fordultabb viszony váltja fel: a személyes vonatkozású lelkiélet foglalkoztatja a szerelem és különösen a nemiség életben betöltött szerepe kapcsán.” (in: Géger Melinda: Képzőművészeti élet Somogyban 1945-1990., Kaposvár, 1998, 100. p.) „Kertész Sándorra áttételesen hatott ugyan a Szabados János, Honthy Márta, Bors István és Weeber Klára műveiben programszerűen megfogalmazott folklorisztikus igény, alapvető inspirációként azonban korábbi szűkebb lakóhelye, Mezőcsokonya szolgált számára. A környezet apró hordalékvilága után a 80-as évekre egy sajátos, karikatúraszerű viszony lesz képeinek fő atmoszferikus meghatározója, amikor már nem az értékmegőrzés, hanem a hagyományos világkép fokozatos kiürülésének állapotával szembesít.” (Dr. Géger Melinda, Pannon Tükör, 1997/3) “Jelenetei – különösen az utóbbi években – egyre szélesebb pusztákon, egyre üresebben hagyott felületek között játszódnak, szétszóródó tárgyak között. E töredékes elemek és a köztük- körülöttük virtuskodó kis ’angyalkák’ különös ellentéte az irrealitás érzését fokozza a nézőben. A tárgyakat, akárcsak az emberi alakokat, gyakran elhasznált vaspántok, kapcsok, szétfeslő varrások tartják össze. Lazán tákolt és ugyanakkor széthulló szerkezetekből, pót-/végtagokból áll világunk, életünk és néha magunk is. – vallja a festő. Szárnyaink nyomorúságos toldalékok, kisszerű elrugaszkodásaink kilátástalanok, önmagunkra utaltságunk végzetes. Az ember ágaskodó kimozdulásai hiába biztatóak, összecsatolt tartozékai miatt csupán esendő, nehézkes figura. Az érvényesülés szárnyai csak varrottak, a kiröppenés, elszakadás nehéz.” (Dr. Géger Melinda, Új Művészet, 1990/1.) “Alkotásaiban az emberi alakok és az állatfigurák levetvén hétköznapi arcukat, lélektanilag provokatív és finoman ironikus viselkedésformákat öltenek. A mondanivalót éles és finoman ívelő nonfiguratív ecsetvonás teremti meg izzó fesztelenséggel, határozottan és lényegre törően. A megelevenített állatfigurák a polgári erkölcs tudatosan felmagasztalt kontrasztjait vöröslő fényben juttatják kifejezésre. Kertész Sándor disztributív tértechnikát alkalmaz, amely többnyire egy figurát feltételez, s ez egyben a kép támpillére is. Majd a háttérben mintegy támaszként, alig tapinthatóan felsejlik a mű lényege. A mondanivaló, kinyilatkoztatásként jelenik meg karakteres, pontos nonfiguratív vonásokkal, izzó tömörséggel, s a kép ezen igazi magja féken tartja az akadályokat és a konfliktusokat, amelyekbe az élő teremtmények ütköznek. A művész a figuratív és a nonfiguratív ábrázolás között egyensúlyoz, miközben bizonyos érdeklődést mutat az informális költészettan iránt; a szardonikus, északi ihletésű figurák ábrázolásában mértéktartó, szürrealista biomorfizmusra törekszik. Gazdag kulturális örökséget hordozó művei olyan üzeneteket közvetítenek, amelyeket az élet labirintusában véget nem érő játék vezérfonala köt össze.” (Dr. Francesca Romana Rossi, Olaszország, Udine, kiállításmegnyitó /szövegrészlet/, 1989) “Elnyomjuk, vagy hagyjuk felszínre törni: az élet zenitje körül, mint egy hirtelen támadt fuvallat hozta, ki tudja honnan idelebbenő illatfoszlány, egyre gyakrabban sejlenek fel azok az édes-bús fájdalmas érzések, amelyek megfogalmazásával már oly sokan megkínlódtak. Proust több, mint ezer oldalon kísérelte meg, hogy az Eltűnt idő nyomába eredjen, s Gulácsyt is fogva tartotta az Elhangzott dal régi fényről, szerelemről. Egy lebbenő függöny…egy elsuhanó madár…egy ablakosztás jelzése…egy nyári nap melege…kinek-kinek saját emléke. Igen, ez a ’több vonulatú gondolatiság’ a Kertész alkotások lényege. Csak az övé, egyedi, egyéni és utánozhatatlan.” (Horváth János Milán, METESZ Székház, Kaposvár, kiállításmegnyitó /szövegrészlet/, 2011)

Kompetencia

Műveltségi terület
Anyanyelvi kommunikáció
„Ebben a borzalomban helyt kell állni és az egyetlen helyes magatartást fenn kell tartani és a valódiság felé az összes ajtókat és ablakokat kinyitni és a valódiságot gyakorolni… Tanúskodni kell. Soha inkább, mint most, az apokalypsis végén.” (Hamvas B.)
„Ebben a borzalomban helyt kell állni és az egyetlen helyes magatartást fenn kell tartani és a valódiság felé az összes ajtókat és ablakokat kinyitni és a valódiságot gyakorolni… Tanúskodni kell. Soha inkább, mint most, az apokalypsis végén.” (Hamvas B.)

Áttört díszítésű bronz borotva

Oktatás

Általános

Cím
Áttört díszítésű bronz borotva
Leírás
A szentendrei Ferenczi Múzeumi Centrum a jogtulajdonosa a lapos, kettős bárd alakú, közepén bordákból kialakított, indamotívumot formázó, áttört díszítésű bronz borotvának, melynek tetején kerek függesztő található és két élén használati nyomok láthatók. Az Isaszeg határában 2013-ban végzett késő bronzkori telep (16. lelőhely) feltárása során került a felszínre a Pilinyi-kultúra (Kr. e. 1400/1300-900/800) leletei között a kifinomult fémművesség ismeretét bizonyító eszköz: „2013. tavaszán Isaszeg határában tártuk fel egy késő bronzkori telep részletét. A lelőhely a Rákos-patak egyik északnyugat-délkeleti irányú mellékvize melletti dombháton található. Az ásatás során 4000 m² -es területen összesen 210 objektumot — gödröket és árkokat —bontottunk ki. A gödrökből gazdag kerámiaanyag került elő, benne a pilinyi kultúra jellegzetes típusaival. Több gödörben tártunk fel edénydepókat nagy mennyiségű kerámiatöredékkel, épp vagy majdnem épp edényekkel. A kerámián kívül orsógombok, szövőszéknehezékek, őrlőkövek, valamint több bronztárgy és két öntőforma-töredék is előkerül.” (in: Patay Róbert: Késő bronzkori telep feltárása Isaszeg határában)

Kompetencia

Évfolyam
Matematikai kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Martyn Ferenc: Juhász, kutyák, vihar

Oktatás

Általános

Cím
Martyn Ferenc: Juhász, kutyák, vihar (eredeti mű: olajfestmény /1954/ – perzentált mű: színes képeslap /1980-as évek/)
Leírás
Martyn Ferenc festő- és grafikusművész Juhász, kutyák, vihar (1954) című absztrakt (nonfiguratív - konstruktivista - szürrealista) olajfestményét az 1980-as években e műről készült egyik színes képeslapon prezentáljuk, melyet 1983-tól a pécsi Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont Csorba Győző Könyvtára Helyismereti Osztályának Fotótárában őriznek. Martyn Ferenc (Kaposvár, 1899. június 10. – Pécs, 1986. április 10.): festő, grafikus, kerámikus, Munkácsy-díjas (1962), érdemes (1970) és kiváló művész (1978), Kossuth-díjas (1973). Rokona, Rippl-Rónai József házában eltöltött ifjú- és gyermekkora során ismerkedett meg először a francia szürrealizmussal, majd a Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula, Vaszary János és Réti István mellett folytatott tanulmányokat. 1926-40 között Párizsban élt, kapcsolatba került a legújabb festészeti irányzatokkal, Chirico metafizikus szürrealizmusával, s 1933-ban csatlakozott az Abstraction-Création művészcsoporthoz. Részt vett kiállításaikon, szinte valamennyi európai országban megfordult. Magyarországon a Képzőművészek Új Társasága (KÚT) csoport tagjává választotta, s 1929-ben az ő meghívásukra mutatkozott be a Tamás Galériában. 1939-re kialakult festői világa, amelynek alapja a síkban megoldott tér és mozgás, s a valóság elemeinek elvont, szublimált megjelenítése. Mindehhez a színek tisztasága, rendje és egymással kölcsönhatásban érvényesülő harmóniája járult. 1940-ben hazatért, s 1945-ben véglegesen Pécsett telepedett le. 1945 után egyik megalapítója volt a Galéria a Négy Világtájhoz nevű kiállítóhelyiség köré csoportosuló Elvont Művészek Csoportjának. Az 1940-es években európai iskolázottságú festményei mellett a modern magyar szobrászat első kísérleteit hozta létre, s átütő erejű grafikai sorozatát, A fasizmus szörnyetegeit. A háborút követően a nonfiguratív irányzatok egyik legfontosabb hazai képviselője és kiteljesítője volt. Művészetét a látvány és az emlék geometrikus, absztrakt formákban való megragadása jellemzi az élmény, a látottak erejének visszaadásával. Dinamizmus és a tiszta színek harsány harmóniája uralja képeit. Több irodalmi műhöz készített illusztrációt, illetve az írói gondolatot kísérő rajzot. Ezeken nem csupán egy-egy epizódot jelenít meg, hanem hiteles érzékletességgel láttatja a szereplőket is. Életművében az absztrakció és a valóságlátás nem szakad el egymástól. Természeti, tárgyi, emberi hivatkozások vannak jelen a képek rejtett világában. Egyrészről a szabadságvágy különböző szimbólumai, másrészről a magyar folklór és az antik mitológia elemei figyelhetők meg a rajzokon és festményeken. A pontos megfigyelésen alapuló ábrázolástól a konstruktív koncepciókon át a geometrikus és spontán absztrakciókig, a látvány, emlék, belső lényeg megragadásának minden rétegében otthonos - mind a festészet mind a rajzművészetet tekintve. Színvilága, formanyelve sokban merít a zenéből és napi kultúra rekvizitumaiból. A zene hangjait vonalakban és színekben élte át, számára a zene ritmust és harmóniát jelentett. Számos irodalmi remekmű kiváló illusztrátora. Plasztikával, kerámiával is foglalkozott. Martyn Ferenc polihisztor művész: korának teljességét igyekszik felfogni és kifejezni, a magyar avantgárd és absztrakt művészet emblematikus alakja.

Kompetencia

Műveltségi terület
Anyanyelvi kommunikáció
„Balra haladó férfi, kezében bot, mellette két kutya. Sötét háttér, felhős égbolt. Vörös, kék, barna színek.” (Hárs Éva)
„Balra haladó férfi, kezében bot, mellette két kutya. Sötét háttér, felhős égbolt. Vörös, kék, barna színek.” (Hárs Éva)

A találati lista exportálásához szűkíteni kell a találati listát.