A felvételen látható, 1897-ben készült, Bessenyei Istvánt ábrázoló olajfestmény a festőművész nevét viselő Thorma János Múzeum gyűjteményének részét képezi. „Thorma János Kiskunhalason született 1870. április 24-én. Kisnemesi eredetű családjuk birtokukat elvesztve tisztes polgári-hivatalnoki életformát élt. A család később áttelepült Jászberénybe, s onnan 1884-ben végleg Nagybányára. A Thorma családban a gyermekeket a töretlen hazafiasság, a 48-as eszmék szellemében nevelték. A forradalom és a Bach-korszak még nagyon élő emléke a szülőknek; erről szólnak a festő gyermekkorában hallott történetek. A pályakezdő Thorma Székely Bertalan növendékeként kezdte meg tanulmányait Pesten, s onnan vezetett útja az akkori gyakorlat szerint a bajor fővárosba, Münchenbe. Thorma itt Hollósy Simon köréhez csatlakozott. Az ő nagyhírű magániskolájában ismerkedett meg az új művészeti eszmékkel. A müncheni Hollósy-kör a Párizs felől érkező hírek nyugtalanító lázában égett. Thorma és a szintén nagybányai Réti István azután is kapcsolatban maradt velük, hogy közben ők maguk is megtapasztalhatták a francia főváros művészeti életét. A millenium küszöbén a két volt tanítvány, a már önálló pályára lépett Thorma és Réti lesznek azok, akik Hollósyt a nagybányai leköltözésre rábírják. Itt született, látszólag véletlenül, de a műtermekből a szabadba lépő festészet törvényszerűsége szerint, a nagybányai festőkolónia. E pillanattól kezdve az alapítók, a későbbi tanárok között ott van Thorma János is, az Alföldről Nagybányára honosodott festő. Életműve és öröksége, miként pályatársainak is: Közép- és Kelet-Európa legjelentősebb művésztelepe. Hollósy távozása után, 1902-től Ferenczi Károly, Réti István, Grünwald Béla és Thorma János lett az állandósult nagybányai festőtelep és szabadiskola vezetője. Ha a kolónia alapozásában Hollósyt illette a vezérszerep, az utóvédharcok rendíthetetlen pompeji katonája Thorma János volt. Szelleme még akkor is védte a sáncokat, amikor ő maga már másnak adta át tisztségeit. S miként a királydrámákban: egyszerre pusztult el a művel. Halálának éve a festőtelep megszűnésének dátuma. Ferenczy Károly elhunyta előtt, 1917-ben vette át a Nagybányai Festők Társasága elnöki tisztségét. Ferenczy arisztokratizmusával és Hollósy művészgőgjével szemben a vidéki polgárcsaládból származó Thorma mindvégig megőrizte dzsentris kedélyességét, társaságszeretetét, de méltóságát föl nem adó közvetlenségét. A mindenkori városvezetőkkel fönntartott kapcsolatai 1918 után is rendkívüli hasznára voltak a kolóniának (különösen fontos volt ez az elcsatolás utáni időkben). Tengernyi bajból segítette ki a közösséget; közbenjárt egyéni ügyekben, sérelmekben. Diplomáciával, határozottsággal intézkedett, érvelt, kért, egyezkedett. Képekkel telerakott, tágas, tiszteletet parancsoló műtermében gyakran fordultak meg igen befolyásos emberek, miniszterek, államtitkárok. A hivatalosságok vele tárgyalták meg a kolónia minden dolgát; gyakran vásároltak is tőle. A kolónia társadalmi életének szenzációja volt, amikor az addig magányosan élő, hatvanéves művész feleségül vette volt tanítványát és távoli rokonát Kiss Margitot. Ez az 1929-es év szeptemberében történt. Pályafutása során ez idő tájt vállalkozott először egyéni kiállításra. Szatmáron (feleségével közösen) az 1931-es esztendő őszén mutatkozott be. A szabadiskola egykori alapítói között ő ragaszkodott leginkább a történeti romantikához. Hitte, majd csak hinni akarta, hogy a műtermi komponált mű összehasonlítható a természetelvűséggel (naturalizmus). Heroikus történelmi kompozícióját, a Talpra magyart! sziszifuszi küzdelemmel festette negyed századon át, élete végéig. Utolsó korszakában - leszámítva a nagy műre fordított rengeteg idejét - egyre távolodott a drámai témáktól. Kései művein átüt a kulturált festő színérzékenysége, biztos kompozíciós készsége, a tónusfestést föladó nagyvonalú ecsetkezelése. Művészete epikus, majd lírai töltetet nyert. Kompozíciós témák (Ibolyaszedők, Majális, mitológiai jelenetek), portrék, opálos ragyogású aktok és számtalan tájkép került ki keze alól. Kis lovas kocsival járt ki Nagybánya környékére tájképezni; egy ilyen úton döntötte le, erejét elrabolva, a leselkedő halál.” (Murádin Jenő) Thorma János művészi pályafutásáról, festői stílusáról ld. melléklet.
Kompetencia
Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
A felvételen látható, 1907-ben készült olajfestmény a festőművész nevét viselő Thorma János Múzeum gyűjteményének részét képezi. „Thorma János Kiskunhalason született 1870. április 24-én. Kisnemesi eredetű családjuk birtokukat elvesztve tisztes polgári-hivatalnoki életformát élt. A család később áttelepült Jászberénybe, s onnan 1884-ben végleg Nagybányára. A Thorma családban a gyermekeket a töretlen hazafiasság, a 48-as eszmék szellemében nevelték. A forradalom és a Bach-korszak még nagyon élő emléke a szülőknek; erről szólnak a festő gyermekkorában hallott történetek. A pályakezdő Thorma Székely Bertalan növendékeként kezdte meg tanulmányait Pesten, s onnan vezetett útja az akkori gyakorlat szerint a bajor fővárosba, Münchenbe. Thorma itt Hollósy Simon köréhez csatlakozott. Az ő nagyhírű magániskolájában ismerkedett meg az új művészeti eszmékkel. A müncheni Hollósy-kör a Párizs felől érkező hírek nyugtalanító lázában égett. Thorma és a szintén nagybányai Réti István azután is kapcsolatban maradt velük, hogy közben ők maguk is megtapasztalhatták a francia főváros művészeti életét. A millenium küszöbén a két volt tanítvány, a már önálló pályára lépett Thorma és Réti lesznek azok, akik Hollósyt a nagybányai leköltözésre rábírják. Itt született, látszólag véletlenül, de a műtermekből a szabadba lépő festészet törvényszerűsége szerint, a nagybányai festőkolónia. E pillanattól kezdve az alapítók, a későbbi tanárok között ott van Thorma János is, az Alföldről Nagybányára honosodott festő. Életműve és öröksége, miként pályatársainak is: Közép- és Kelet-Európa legjelentősebb művésztelepe. Hollósy távozása után, 1902-től Ferenczi Károly, Réti István, Grünwald Béla és Thorma János lett az állandósult nagybányai festőtelep és szabadiskola vezetője. Ha a kolónia alapozásában Hollósyt illette a vezérszerep, az utóvédharcok rendíthetetlen pompeji katonája Thorma János volt. Szelleme még akkor is védte a sáncokat, amikor ő maga már másnak adta át tisztségeit. S miként a királydrámákban: egyszerre pusztult el a művel. Halálának éve a festőtelep megszűnésének dátuma. Ferenczy Károly elhunyta előtt, 1917-ben vette át a Nagybányai Festők Társasága elnöki tisztségét. Ferenczy arisztokratizmusával és Hollósy művészgőgjével szemben a vidéki polgárcsaládból származó Thorma mindvégig megőrizte dzsentris kedélyességét, társaságszeretetét, de méltóságát föl nem adó közvetlenségét. A mindenkori városvezetőkkel fönntartott kapcsolatai 1918 után is rendkívüli hasznára voltak a kolóniának (különösen fontos volt ez az elcsatolás utáni időkben). Tengernyi bajból segítette ki a közösséget; közbenjárt egyéni ügyekben, sérelmekben. Diplomáciával, határozottsággal intézkedett, érvelt, kért, egyezkedett. Képekkel telerakott, tágas, tiszteletet parancsoló műtermében gyakran fordultak meg igen befolyásos emberek, miniszterek, államtitkárok. A hivatalosságok vele tárgyalták meg a kolónia minden dolgát; gyakran vásároltak is tőle. A kolónia társadalmi életének szenzációja volt, amikor az addig magányosan élő, hatvanéves művész feleségül vette volt tanítványát és távoli rokonát Kiss Margitot. Ez az 1929-es év szeptemberében történt. Pályafutása során ez idő tájt vállalkozott először egyéni kiállításra. Szatmáron (feleségével közösen) az 1931-es esztendő őszén mutatkozott be. A szabadiskola egykori alapítói között ő ragaszkodott leginkább a történeti romantikához. Hitte, majd csak hinni akarta, hogy a műtermi komponált mű összehasonlítható a természetelvűséggel (naturalizmus). Heroikus történelmi kompozícióját, a Talpra magyart! sziszifuszi küzdelemmel festette negyed századon át, élete végéig. Utolsó korszakában - leszámítva a nagy műre fordított rengeteg idejét - egyre távolodott a drámai témáktól. Kései művein átüt a kulturált festő színérzékenysége, biztos kompozíciós készsége, a tónusfestést föladó nagyvonalú ecsetkezelése. Művészete epikus, majd lírai töltetet nyert. Kompozíciós témák (Ibolyaszedők, Majális, mitológiai jelenetek), portrék, opálos ragyogású aktok és számtalan tájkép került ki keze alól. Kis lovas kocsival járt ki Nagybánya környékére tájképezni; egy ilyen úton döntötte le, erejét elrabolva, a leselkedő halál.” (Murádin Jenő) Thorma János művészi pályafutásáról, festői stílusáról ld. melléklet.
Kompetencia
Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
A felvételen látható, 1928-ban készült, Átkelés a vízen című olajfestmény a festőművész nevét viselő Thorma János Múzeum gyűjteményének részét képezi. „Thorma János Kiskunhalason született 1870. április 24-én. Kisnemesi eredetű családjuk birtokukat elvesztve tisztes polgári-hivatalnoki életformát élt. A család később áttelepült Jászberénybe, s onnan 1884-ben végleg Nagybányára. A Thorma családban a gyermekeket a töretlen hazafiasság, a 48-as eszmék szellemében nevelték. A forradalom és a Bach-korszak még nagyon élő emléke a szülőknek; erről szólnak a festő gyermekkorában hallott történetek. A pályakezdő Thorma Székely Bertalan növendékeként kezdte meg tanulmányait Pesten, s onnan vezetett útja az akkori gyakorlat szerint a bajor fővárosba, Münchenbe. Thorma itt Hollósy Simon köréhez csatlakozott. Az ő nagyhírű magániskolájában ismerkedett meg az új művészeti eszmékkel. A müncheni Hollósy-kör a Párizs felől érkező hírek nyugtalanító lázában égett. Thorma és a szintén nagybányai Réti István azután is kapcsolatban maradt velük, hogy közben ők maguk is megtapasztalhatták a francia főváros művészeti életét. A millenium küszöbén a két volt tanítvány, a már önálló pályára lépett Thorma és Réti lesznek azok, akik Hollósyt a nagybányai leköltözésre rábírják. Itt született, látszólag véletlenül, de a műtermekből a szabadba lépő festészet törvényszerűsége szerint, a nagybányai festőkolónia. E pillanattól kezdve az alapítók, a későbbi tanárok között ott van Thorma János is, az Alföldről Nagybányára honosodott festő. Életműve és öröksége, miként pályatársainak is: Közép- és Kelet-Európa legjelentősebb művésztelepe. Hollósy távozása után, 1902-től Ferenczi Károly, Réti István, Grünwald Béla és Thorma János lett az állandósult nagybányai festőtelep és szabadiskola vezetője. Ha a kolónia alapozásában Hollósyt illette a vezérszerep, az utóvédharcok rendíthetetlen pompeji katonája Thorma János volt. Szelleme még akkor is védte a sáncokat, amikor ő maga már másnak adta át tisztségeit. S miként a királydrámákban: egyszerre pusztult el a művel. Halálának éve a festőtelep megszűnésének dátuma. Ferenczy Károly elhunyta előtt, 1917-ben vette át a Nagybányai Festők Társasága elnöki tisztségét. Ferenczy arisztokratizmusával és Hollósy művészgőgjével szemben a vidéki polgárcsaládból származó Thorma mindvégig megőrizte dzsentris kedélyességét, társaságszeretetét, de méltóságát föl nem adó közvetlenségét. A mindenkori városvezetőkkel fönntartott kapcsolatai 1918 után is rendkívüli hasznára voltak a kolóniának (különösen fontos volt ez az elcsatolás utáni időkben). Tengernyi bajból segítette ki a közösséget; közbenjárt egyéni ügyekben, sérelmekben. Diplomáciával, határozottsággal intézkedett, érvelt, kért, egyezkedett. Képekkel telerakott, tágas, tiszteletet parancsoló műtermében gyakran fordultak meg igen befolyásos emberek, miniszterek, államtitkárok. A hivatalosságok vele tárgyalták meg a kolónia minden dolgát; gyakran vásároltak is tőle. A kolónia társadalmi életének szenzációja volt, amikor az addig magányosan élő, hatvanéves művész feleségül vette volt tanítványát és távoli rokonát Kiss Margitot. Ez az 1929-es év szeptemberében történt. Pályafutása során ez idő tájt vállalkozott először egyéni kiállításra. Szatmáron (feleségével közösen) az 1931-es esztendő őszén mutatkozott be. A szabadiskola egykori alapítói között ő ragaszkodott leginkább a történeti romantikához. Hitte, majd csak hinni akarta, hogy a műtermi komponált mű összehasonlítható a természetelvűséggel (naturalizmus). Heroikus történelmi kompozícióját, a Talpra magyart! sziszifuszi küzdelemmel festette negyed századon át, élete végéig. Utolsó korszakában - leszámítva a nagy műre fordított rengeteg idejét - egyre távolodott a drámai témáktól. Kései művein átüt a kulturált festő színérzékenysége, biztos kompozíciós készsége, a tónusfestést föladó nagyvonalú ecsetkezelése. Művészete epikus, majd lírai töltetet nyert. Kompozíciós témák (Ibolyaszedők, Majális, mitológiai jelenetek), portrék, opálos ragyogású aktok és számtalan tájkép került ki keze alól. Kis lovas kocsival járt ki Nagybánya környékére tájképezni; egy ilyen úton döntötte le, erejét elrabolva, a leselkedő halál.” (Murádin Jenő) Thorma János művészi pályafutásáról, festői stílusáról ld. melléklet.
Kompetencia
Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
A szolnoki Damjanich János Múzeum gyűjteményében található, 1945-ben készült archív felvétel a budapesti Kossuth híd építését örökíti meg. Az egykori híd különleges történetét igazán érdemes megismerni. A második világháború végéhez közeledve a németek 1945. január 18-án robbantották fel az utolsó budapesti hidakat, az Erzsébet hidat, a Lánchidat és a Margit híd megmaradt részét. Ám még ez sem állíthatta meg a szovjet csapatokat, a hadműveletek a fővárosban és környékén 1945. február közepén véget értek. A szovjetek három hadihidat készítettek, a „Mancit” a Margit-szigeten át, egyet a Gellért térnél és egy ideiglenes vasúti átkelőt a déli vasúti híd pótlására. Az hamar kiderült, hogy a következő jégzajlásig egyik híd sem hozható helyre, ezért úgy döntöttek: új hidat kell építeni mégpedig olyan helyen, ahol nem akadályozzák a munkát a roncsok, s ahol az – félállandó jelleggel – később is megmaradhat, amíg a korábbi hidak el nem készülnek/hidakat helyre nem állítják. A szovjet parancsnokság 1945. április 5-én adta át ideiglenes hídjait a fővárosnak. Ezek közül a „Manci” maradhatott, a másik kettőt azonban mielőbb helyettesíteni kellett, hogy az újjáépítés elkezdődhessen: megépült két pontonhíd, a Boráros és a Petőfi térnél. Az új, félállandó híd építéséről a kormány április 19-én döntött, helyét a Kossuth Lajos és a Batthyány tér közt jelölték ki – nevét is innen kapta. Rekordgyorsaságú, mindössze nyolc hónapig tartó építkezés után a hidat a hídrobbantások első évfordulóján, 1946. január 18-án adták át, hét nappal azután, hogy a pontonhidakat a jégzajlás tönkretette. 1954-ben a szerkezet eredetileg fából készült részeit acéllal helyettesítették, de a teherbírás így is korlátozott volt, s egy idő után már nagyobb autóbuszok nem is hajthattak fel rá. A hidat 10 éves élettartamra tervezték, ennek megfelelően elhasználódása miatt 1957-ben, mikor az egykori budapesti hidak (a Szabadság híd, a Margit híd, a Lánchíd és a Petőfi híd) újjáépítése után már nélkülözhetővé vált, forgalmon kívül helyezték, majd 1960-ban lebontották. A Kossuth híd gyors megvalósítása a háború utáni újjáépítés kiemelkedő állomása volt, emlékét a két hídfő helyén emléktáblák őrzik. (Forrás: https://mult-kor.hu/cikk.php?id=12191)
A budapesti Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum gyűjteményében található, 1948-ban postázott képeslapon a hajdani budapesti Kossuth híd látható, melynek igazán érdekes története van. A második világháború végéhez közeledve a németek 1945. január 18-án robbantották fel az utolsó budapesti hidakat, az Erzsébet hidat, a Lánchidat és a Margit híd megmaradt részét. Ám még ez sem állíthatta meg a szovjet csapatokat, a hadműveletek a fővárosban és környékén 1945. február közepén véget értek. A szovjetek három hadihidat készítettek, a „Mancit” a Margit-szigeten át, egyet a Gellért térnél és egy ideiglenes vasúti átkelőt a déli vasúti híd pótlására. Az hamar kiderült, hogy a következő jégzajlásig egyik híd sem hozható helyre, ezért úgy döntöttek: új hidat kell építeni mégpedig olyan helyen, ahol nem akadályozzák a munkát a roncsok, s ahol az – félállandó jelleggel – később is megmaradhat, amíg a korábbi hidak el nem készülnek/hidakat helyre nem állítják.
A szovjet parancsnokság 1945. április 5-én adta át ideiglenes hídjait a fővárosnak. Ezek közül a „Manci” maradhatott, a másik kettőt azonban mielőbb helyettesíteni kellett, hogy az újjáépítés elkezdődhessen: megépült két pontonhíd, a Boráros és a Petőfi térnél. Az új, félállandó híd építéséről a kormány április 19-én döntött, helyét a Kossuth Lajos és a Batthyány tér közt jelölték ki – nevét is innen kapta.
Rekordgyorsaságú, mindössze nyolc hónapig tartó építkezés után a hidat a hídrobbantások első évfordulóján, 1946. január 18-án adták át, hét nappal azután, hogy a pontonhidakat a jégzajlás tönkretette.
1954-ben a szerkezet eredetileg fából készült részeit acéllal helyettesítették, de a teherbírás így is korlátozott volt, s egy idő után már nagyobb autóbuszok nem is hajthattak fel rá. A hidat 10 éves élettartamra tervezték, ennek megfelelően elhasználódása miatt 1957-ben, mikor az egykori budapesti hidak (a Szabadság híd, a Margit híd, a Lánchíd és a Petőfi híd) újjáépítése után már nélkülözhetővé vált, forgalmon kívül helyezték, majd 1960-ban lebontották.
A Kossuth híd gyors megvalósítása a háború utáni újjáépítés kiemelkedő állomása volt, emlékét a két hídfő helyén emléktáblák őrzik. (Forrás: https://mult-kor.hu/cikk.php?id=12191)
