Keményfából faragott, hosszúkás alakú borotvatok. Fedele kétgombos: az egyik gomb fogó, a másik az elmozdítás tengelye, mely csaposan van beillesztve a tok végébe. A fedéllapot kétoldalról vésett farkasfogminta szegélyezi, közötte karcolt díszítés: primitíven mintázott pipázó emberalak tollas kalappal, illetve kettős tulipán, melyet ötszirmú boglár köt össze. E felé karcolva T I monogram, illetve évszám. A Bükkzsércről származó darab a Herman Ottó Múzeum gyűjteményének része. A borotvatok/borotvatartó „fából faragott és gyakran díszített, borotva(kések) tárolására szolgáló eszköz. Régibb formája hasáb alakú kihúzható fedéllel. (…) Múzeumaink a 18. sz. derekáról őrzik legrégibb példányait. Újabb formái egyik végükön faszeggel rögzítettek, egy vagy több részből állnak, félrefordítható fedéllel vannak ellátva. Fedelüket gyakran úgy szerkesztik, hogy csak akkor nyitható ki, ha valamelyik részét elmozdítják. Készítőik között mesterembereket, falusi fúró-faragókat és pásztorokat egyformán találunk. A legrégibb, kihúzható fedelűek díszítése főként vésett, ékrovásos mértanias formákból (fűrészfogak, rozetták stb.) áll. A félrefordítható fedelűeket ékrovással, karcolt díszítéssel, spanyolozással, vésett díszítéssel készítették, domború faragással, néhány esetben ólmozással, csontmunkával díszítették. A karcolt, spanyolozott és domborúra faragott borotvatokok készítésében a dunántúli pásztorok jeleskedtek. Díszítményeik között a mértanias szegélydíszt, a stilizált virágot, az emberábrázolást (pl. betyár és mátkája), a hazafias és vallási jelképeket egyformán megtaláljuk. Az Alföldön váltak gyakorivá a könyv alakú borotvatokok oldalt vagy hosszanti irányban egyik vagy mindkét lapján kihúzható, egy vagy két fedéllel, karcolt, festett, ritkán spanyolviasszal színezett díszítéssel. Ezeknek a könyv alakú borotvatokoknak egyikében-másikában a borotválkozáshoz szükséges ecset, szappan és bajuszpedrő számára is van hely.” (Forrás: Magyar néprajzi lexikon)
A nyíregyházi Jósa András Múzeum gyűjteményében található, 1900 körüli archív felvételen a vásárosnaményi Tisza-híd látható. Ezt a hidat két ízben is újjáépítették: először 1921-ben, majd másodszori felrobbantása után (1919, 1944) 1948–49-ben.
Kolozsvári városrészlet (Erdély, Románia) a Szamos-híddal, illetve a híd környéki palotákkal az 1940-es évekből. A képeslap a keszthelyi Balatoni Múzeum gyűjteményének része.
A keszthelyi Balatoni Múzeum gyűjteményében található, 1941-ben postázott képeslapon az 1891–93 között épült egykori tiszaújlaki (Kárpátalja) Tisza-híd látható. Ezt a hidat 1944-ben a szovjet hadsereg közeledésének hírére felrobbantották a visszavonuló német csapatok, a jelenlegit a háború után építették meg (még a szovjetek).
A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményének részét képező archív felvételen a győri (révfalusi) Duna-híd látható. Az 1929-ben épült, belvárost és Révfalut összekötő hidat 1945-ben a németek felrobbantották, újjáépítése 1950-ben fejeződött be, mai elnevezése: Kossuth híd.
