Általános

Cím

Menyasszonyrablás

Leírás

Az MFI (Magyar Film Iroda Rt.) 134. heti híradójának (1926) harmadik eseményében egy Gödöllőn megrendezett lakodalom pillanatképei láthatók, többek között a menyasszonyrablás szokását örökítették meg. Az eredeti filmanyagok a MaNDA és Filmintézet állományában találhatók.

Kompetencia

Műveltségi terület

Szociális és állampolgári kompetencia

Általános

Cím

Körülírt képek - Fényképezés és kultúrakutatás I.

Leírás

A KVAT (Kulturális és Vizuális Antropológiai Tanszék) a komplex kultúravizsgálaton belül kitüntetett feladatának tekinti vizuális antropológiai kuatások kezdeményezését. Hisz szöveg és kép másként nevezi meg és elemzi, látja és láttatja, dokumentálja és konstruálja a vizsgált jelenségeket. Jelen kötet betekintést enged ezen műhelymunkába. Tanulmányaink szerzői a KVAT oktatói és hallgatói: Bán András (1951-) (műkritikus) (szerkesztő); Biczó Gábor (1968-) (oktató, egyetemi docens); Bócsi Krisztián (1974-) (antropológus, fotós); Bódi László (1963-) (egyetemi oktató, antropológus, társadalomkutató, fotóművész); Bogdán Melinda (muzeológus); Bozó Krisztina; Fejős Zoltán (1954-) (magyar etnográfus, antropológus); Gulyás Gyula (1944-) (magyar filmrendező); Ilyés Zoltán (1968-2015) (antropológus); Juhász Orchidea (1975-) (tanársegéd); Kunt Ernő (1920-1994) (festő, grafikus); Lágler Péter; Szöllősi Péter (antropológus, bölcsész); Tóth Vilmos; Tuczai Rita (kulturális antropológus, fotós). Szerkesztette: Bán András (1951-) (műkritikus) Kiadó: Miskolci Galéria (Miskolc); Magyar Művelődési Intézet (Budapest) - 1999 Közreműködő: Fejős Zoltán (1954-) (magyar etnográfus, antropológus) (bevezető); A kötet külső borítója: Bódi László alkotása

Kompetencia

Évfolyam

Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Szociális és állampolgári kompetencia

Általános

Cím

Körülírt képek - Fényképezés és kultúrakutatás II.

Leírás

A KVAT (Kulturális és Vizuális Antropológiai Tanszék) a komplex kultúravizsgálaton belül kitüntetett feladatának tekinti vizuális antropológiai kuatások kezdeményezését. Hisz szöveg és kép másként nevezi meg és elemzi, látja és láttatja, dokumentálja és konstruálja a vizsgált jelenségeket. Jelen kötet betekintést enged ezen műhelymunkába. Tanulmányaink szerzői a KVAT oktatói és hallgatói: Bán András (1951-) (műkritikus) (szerkesztő); Biczó Gábor (1968-) (oktató, egyetemi docens); Bócsi Krisztián (1974-) (antropológus, fotós); Bódi László (1963-) (egyetemi oktató, antropológus, társadalomkutató, fotóművész); Bogdán Melinda (muzeológus); Bozó Krisztina; Fejős Zoltán (1954-) (magyar etnográfus, antropológus); Gulyás Gyula (1944-) (magyar filmrendező); Ilyés Zoltán (1968-2015) (antropológus); Juhász Orchidea (1975-) (tanársegéd); Kunt Ernő (1920-1994) (festő, grafikus); Lágler Péter; Szöllősi Péter (antropológus, bölcsész); Tóth Vilmos; Tuczai Rita (kulturális antropológus, fotós). Szerkesztette: Bán András (1951-) (műkritikus) Kiadó: Miskolci Galéria (Miskolc); Magyar Művelődési Intézet (Budapest) - 1999 Közreműködő: Fejős Zoltán (1954-) (magyar etnográfus, antropológus) (bevezető); A kötet külső borítója: Bódi László alkotása

Kompetencia

Évfolyam

Szociális és állampolgári kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Általános

Cím

Szentendre-szigeti késő bronzkori egyfülű urna (Urnamezős kultúra, Kr. e. 1400/1300-900/800) - II.

Leírás

„Hogy mikor és hol kezdte el az emberiség elégetni a halottait, azt nem nagyon lehet tudni. Eme tevékenység okára már vannak viszont logikusnak tűnő válaszok. Ugyanakkor az első, a hamvakat megőrző urnák méreteiből is érdekes következtetéseket vonhatunk le. Amit meg is tesszük a egy a Szentendrei-szigeten talált késő bronzkori edény kapcsán. A halottak elégetését a közegészségügyi okok, tehát a bomlással felszabaduló kórokozók mellett a visszatérésüktől való félelem is motiválhatta. Aztán az is igaz, hogy sok helyen egy nagy rakás fát összeszedni jóval könnyebb volt, mint a sírgödröt megásni, de ez csak egy laikus felvetése, nem is kell foglalkozni vele. Az viszont biztos, hogy a szigeti temetőben talált urnában is az úgynevezett urnamezős kultúra emberének hamvai nyugodtak egészen a régészek megérkezéséig. Ezt a halomsíros kultúrát követő, Európa nyugati felétől a Dunántúlig, és a nagy folyón is néhol átnyúló történelmi időszakot a bronzkor részének tartjuk. A temetkezési forma talán éppen ennek a fémnek a kereskedelmével terjedt el az Alpok kelti és északi lejtőitől eljutva egészen a holland tengerpartig. A biztosan meglévő információ ármlást pedig fokozatosan egységesedő tárgyi formák követik, amit leginkább a fegyvereknél és a karpereceknél lehet tapasztalni. Magyarországon s Vas megyei Velemben, a Szent Vid hegyen és a Celldömölk melletti Ság hegyen folyt a bronz feldolgozása. Ide az alapanyagot az Alpokból és a felvidéki Urvölgyből, vagy Libetbányáról szállították. Az olvasztókat működtetők pedig már elhamvasztották a halottaikat is, mint ahogyan ez akkoriban jellemző volt az egész Dunántúlra. Egyes kutatók a kelták őseinek tartják ezeket az „urnamezősöket″, az biztos, hogy szerettek a hegyek tetejére, folyók partjára letelepedni, és már később, a keltákhoz hasonlóan, földvárakat is építettek. És paticsfalu, gerendavázas házakban laktak, emellett – mint eme edényen is látszik – fejlett volt a kerámiájuk is. És ha megnézzük eme urna paramétereit, hát azt láthatjuk, hogy közel megegyezik a mai temetkezéseknél használatosokkal. Ami biztos csak véletlen lehet, kevés a valószínűsége ugyanis annak, hogy a fával történő égetés után ugyanannyi hamut tudtak volna összegyűjteni, mint mostanában a krematóriumokban.” (Pálffy Lajos: Hamvaink hajléka) http://mandarchiv.hu/cikk/7163/Hamvaink_hajleka

Kompetencia

Évfolyam

Természettudományos és technikai kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Szociális és állampolgári kompetencia

Általános

Cím

Szentendre-szigeti késő bronzkori egyfülű urna (Urnamezős kultúra, Kr. e. 1400/1300-900/800)

Leírás

„Hogy mikor és hol kezdte el az emberiség elégetni a halottait, azt nem nagyon lehet tudni. Eme tevékenység okára már vannak viszont logikusnak tűnő válaszok. Ugyanakkor az első, a hamvakat megőrző urnák méreteiből is érdekes következtetéseket vonhatunk le. Amit meg is tesszük a egy a Szentendrei-szigeten talált késő bronzkori edény kapcsán. A halottak elégetését a közegészségügyi okok, tehát a bomlással felszabaduló kórokozók mellett a visszatérésüktől való félelem is motiválhatta. Aztán az is igaz, hogy sok helyen egy nagy rakás fát összeszedni jóval könnyebb volt, mint a sírgödröt megásni, de ez csak egy laikus felvetése, nem is kell foglalkozni vele. Az viszont biztos, hogy a szigeti temetőben talált urnában is az úgynevezett urnamezős kultúra emberének hamvai nyugodtak egészen a régészek megérkezéséig. Ezt a halomsíros kultúrát követő, Európa nyugati felétől a Dunántúlig, és a nagy folyón is néhol átnyúló történelmi időszakot a bronzkor részének tartjuk. A temetkezési forma talán éppen ennek a fémnek a kereskedelmével terjedt el az Alpok kelti és északi lejtőitől eljutva egészen a holland tengerpartig. A biztosan meglévő információ ármlást pedig fokozatosan egységesedő tárgyi formák követik, amit leginkább a fegyvereknél és a karpereceknél lehet tapasztalni. Magyarországon s Vas megyei Velemben, a Szent Vid hegyen és a Celldömölk melletti Ság hegyen folyt a bronz feldolgozása. Ide az alapanyagot az Alpokból és a felvidéki Urvölgyből, vagy Libetbányáról szállították. Az olvasztókat működtetők pedig már elhamvasztották a halottaikat is, mint ahogyan ez akkoriban jellemző volt az egész Dunántúlra. Egyes kutatók a kelták őseinek tartják ezeket az „urnamezősöket″, az biztos, hogy szerettek a hegyek tetejére, folyók partjára letelepedni, és már később, a keltákhoz hasonlóan, földvárakat is építettek. És paticsfalu, gerendavázas házakban laktak, emellett – mint eme edényen is látszik – fejlett volt a kerámiájuk is. És ha megnézzük eme urna paramétereit, hát azt láthatjuk, hogy közel megegyezik a mai temetkezéseknél használatosokkal. Ami biztos csak véletlen lehet, kevés a valószínűsége ugyanis annak, hogy a fával történő égetés után ugyanannyi hamut tudtak volna összegyűjteni, mint mostanában a krematóriumokban.” (Pálffy Lajos: Hamvaink hajléka) http://mandarchiv.hu/cikk/7163/Hamvaink_hajleka

Kompetencia

Évfolyam

Természettudományos és technikai kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Anyanyelvi kommunikáció