A képen sárközi szőttes terítő látható 1976-ból, mely megtekinthető a Hagyományok Házában, Budapesten. A Sárköz eredetileg a Duna két átellenes partján elterülő szomszédos táj összefoglaló elnevezése volt, a Duna nemcsak földrajzi, hanem néprajzi választóvonallá is vált az idők folyamán. A néprajzi kutatások Sárközként általában a Tolnai megyei területre utalnak, mely a következő öt községet foglalja magában: Alsónyék, Báta, Decs, Őcsény és Sárpilis. A Sárközben sajátos és egyéni, minden más magyar szőttestől jól megkülönböztethető, magas fokú szövőművészet alakult ki. Az alapanyagokat maguk termelték meg, készítették ki és dolgozták fel. A különböző minőségű fehér pamut- és kendervásznak mellett színeset is szőttek. A régi sárközi hímes szőttesek egyszerűbbek, túlnyomóan piros csíkozásúak. A sajátosan sárközi jelleget az egyszerű selymek (ripsz) piros csíkjainak finom feltagolása adta, a felület ritmikus felosztása piros, esetleg kék mintasorokkal.
Bolvariné a munka mellett betöltött beosztásról beszél a nyugdíjba vonulása előtt. Bolvariné vezető beosztású nő, elvtársnő, aki 1936-ban kezdett dolgozni abban az üzemben, ahol most vezető. E mellett magasrangú társadalmi funkciói is vannak. Érdekes lehet napjaink diákjai számára a szereplő életútja, stílusa. Akotók: Kiss I. György operatőr, Szabó Árpád gyártásvezető, Róna Péter rendező. MAFILM 1974._x005F_x000D_ _x005F_x000D_ _x005F_x000D_
A képen sárközi szőttes terítő látható 1976-ból, mely megtekinthető a Hagyományok Házában, Budapesten. A Sárköz eredetileg a Duna két átellenes partján elterülő szomszédos táj összefoglaló elnevezése volt, a Duna nemcsak földrajzi, hanem néprajzi választóvonallá is vált az idők folyamán. A néprajzi kutatások Sárközként általában a Tolnai megyei területre utalnak, mely a következő öt községet foglalja magában: Alsónyék, Báta, Decs, Őcsény és Sárpilis. A Sárközben sajátos és egyéni, minden más magyar szőttestől jól megkülönböztethető, magas fokú szövőművészet alakult ki. Az alapanyagokat maguk termelték meg, készítették ki és dolgozták fel. A különböző minőségű fehér pamut- és kendervásznak mellett színeset is szőttek. A régi sárközi hímes szőttesek egyszerűbbek, túlnyomóan piros csíkozásúak. A sajátosan sárközi jelleget az egyszerű selymek (ripsz) piros csíkjainak finom feltagolása adta, a felület ritmikus felosztása piros, esetleg kék mintasorokkal.
A képen egy szikvízgyártó berendezés látható. A gépet Vető Sándor fémárugyárában készítették az 1930-as években, Budapesten, ma a mezőkövesdi Hajdu Ráfis János Mezőgazdasági Gépmúzeumban látható. A Mezőgazdasági Gépmúzeum az országban egyedülálló gyűjteménnyel rendelkezik. Célja a paraszti, uradalmi gazdálkodásban egykor használatos gépek, járművek és munkaeszközök együttes bemutatása.
A képen a Helka gőzhajó látható, amint épp kihajózik a siófoki kikötőből. A Helka és a Kelén a Balaton legrégebbi, jelenleg is használatban lévő hajói. Mindkettő 1891-ben épült és többszöri átépítés ellenére megőrizték 19. század végi külsejüket. A nosztalgiahajók felső fedélzete nyitott, a főfedélzeten két kisebb nyitott és egy nagy zárt utasterük van. A hajótest egy nagy, zárt körpamlagos utastermet tartalmaz. A hajók legnagyobb hossza 35,22 méter, legnagyobb szélessége 5,28 méter, befogadóképessége 120 utas, főgépük teljesítménye 220 kW. A hajót ábrázoló színes képeslap 1914-ből származik és jelenleg a keszthelyi Balatoni Múzeum képeslaptárát gazdagítja.
