A tánc archaikus mozgásforma, ami kezdetben spirituális, vallási tartalommal rendelkezett, mára művészi, érzelmi elemei a legfontosabbak. Jellemzően ritmikus, zenére történő mozgással fejezi ki a táncolók különféle érzéseit és hangulatát. A Tánc Világnapját minden év április 29-én ünnepeljük. 1727-ben ezen a napon született Jean G. Noverre francia balett-táncos, az egyetemes táncművészet megújítója. Ebből az alkalomból a Nemzetközi Színházi Intézet 1981. évi madridi közgyűlése kezdeményezte A táncművészet Világnapjának megtartását. 1982-ben ünnepelték először. A Debreceni Művelődési Központ tulajdonában.
Az ételkészítésnek a gyakorlati jelentőségén túl kulturális, szociális, értékőrző szerepe is van. Az egyes nemzetek önazonosságát gyakran egy-egy ételhez fűződő viszonya fejezi a leghatásosabban, ahogy etnikai csoportok, tájegységek identitásának is fontos része lehet valamely ételfajta. 2013-ban a Debreceni Művelődési Központ Kismacsi Közösségi Házában megrendezett „Nagyanyáink praktikái” elnevezésű rendezvényen került sor a régi receptek és ételek bemutatására. A kép a Debreceni Művelődési Központ tulajdona.
A képen sárközi szőttes terítő látható 1976-ból, mely megtekinthető a Hagyományok Házában, Budapesten. A Sárköz eredetileg a Duna két átellenes partján elterülő szomszédos táj összefoglaló elnevezése volt, a Duna nemcsak földrajzi, hanem néprajzi választóvonallá is vált az idők folyamán. A néprajzi kutatások Sárközként általában a Tolnai megyei területre utalnak, mely a következő öt községet foglalja magában: Alsónyék, Báta, Decs, Őcsény és Sárpilis. A Sárközben sajátos és egyéni, minden más magyar szőttestől jól megkülönböztethető, magas fokú szövőművészet alakult ki. Az alapanyagokat maguk termelték meg, készítették ki és dolgozták fel. A különböző minőségű fehér pamut- és kendervásznak mellett színeset is szőttek. A régi sárközi hímes szőttesek egyszerűbbek, túlnyomóan piros csíkozásúak. A sajátosan sárközi jelleget az egyszerű selymek (ripsz) piros csíkjainak finom feltagolása adta, a felület ritmikus felosztása piros, esetleg kék mintasorokkal.
Bolvariné a munka mellett betöltött beosztásról beszél a nyugdíjba vonulása előtt. Bolvariné vezető beosztású nő, elvtársnő, aki 1936-ban kezdett dolgozni abban az üzemben, ahol most vezető. E mellett magasrangú társadalmi funkciói is vannak. Érdekes lehet napjaink diákjai számára a szereplő életútja, stílusa. Akotók: Kiss I. György operatőr, Szabó Árpád gyártásvezető, Róna Péter rendező. MAFILM 1974._x005F_x000D_ _x005F_x000D_ _x005F_x000D_
A képen sárközi szőttes terítő látható 1976-ból, mely megtekinthető a Hagyományok Házában, Budapesten. A Sárköz eredetileg a Duna két átellenes partján elterülő szomszédos táj összefoglaló elnevezése volt, a Duna nemcsak földrajzi, hanem néprajzi választóvonallá is vált az idők folyamán. A néprajzi kutatások Sárközként általában a Tolnai megyei területre utalnak, mely a következő öt községet foglalja magában: Alsónyék, Báta, Decs, Őcsény és Sárpilis. A Sárközben sajátos és egyéni, minden más magyar szőttestől jól megkülönböztethető, magas fokú szövőművészet alakult ki. Az alapanyagokat maguk termelték meg, készítették ki és dolgozták fel. A különböző minőségű fehér pamut- és kendervásznak mellett színeset is szőttek. A régi sárközi hímes szőttesek egyszerűbbek, túlnyomóan piros csíkozásúak. A sajátosan sárközi jelleget az egyszerű selymek (ripsz) piros csíkjainak finom feltagolása adta, a felület ritmikus felosztása piros, esetleg kék mintasorokkal.
